Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KERÉNYI FERENC: Mikszáth Kálmán és korának színházi élete. 150 éve született Mikszáth Kálmán

A szerepeit mindig önmagára igazító színésznő típusában egyszer tett kivételt Mikszáth Kálmán: Blaha Lujza esetében. 1878 januárjában még „Rossz kilátás!"-nak nevezte, hogy a Nemzeti Színház és a Népszínház közötti népszínmű-játszási vita a primadonna döntésétől függjön; Erdélyi Marietta népszínmű-énekesnő vendégszereplése alkalmából 1880- ban Szegeden még arról írt, hogy hibája közös Blahánéval: „mindig maga magát játssza."'

4 Véleménye annak függvényében változott meg, ahogyan a népszínmű sorvadt. 1881- ben az ujabb népszínmű-polémiában már csakis Blaha Lujzában bízott a műfaj továbbél tetését illetően; 1885-ben pedig, Blaháné a népszínművekben című hosszabb írásában (a halott ember még továbbnövő hajához hasonlítva a színjátéktípus helyzetét) már szinte nemzetkarakterológiai vallomással fordult hozzá: „Ami kedvesség, báj, pajkosság, kellem és játszi költőiség van a magyar nőkben külön-külön, az mind összekerült egy rakásban Blahánéban."

35 Ugyanúgy halmozódnak itt az erények, mint ahogyan az idősebb Lendvay Márton, a „szép Marci" volt annak idején, a reformkorban a liberális nemzeteszmény szemlélhető ideálképe. (Róla egyébként Mikszáth szép emlékcikket írt 1881-ben, abból az alkalomból, hogy a színész szülővárosában, Nagybányán emléktáblát avattak.)

36 Utódának - megváltoztatva a megváltoztatandókat, tehát nem szerepköre vonatkozásában Halmi Ferencet tartotta, a Nemzeti Színház prózai bonvivánját, az első magyar Hlesztakovot.

37 Helvey Laura és Halmi Ferenc magasra értékelése bizonyíthatja, hogy Mikszáth e téren sem a hősök fellengzős kultuszát éltette tovább (az ismétlődő történelmi drámapályázatok titkos írócsapatáról amúgy is megvolt a véleménye),

38 hanem a társadalmi színmű karakteres emberábrázolását tekintette a jó színész kritériumának. A nagy, romantikus színésznemzedék tagjait Mikszáth vagy nem láthatta már, vagy pályájuk leszálló ágában találkozhatott velük nézőként. Innen van, hogy a „Lendvayk, Egressyk" sóhajos felemlítésén túl a még élő kortársakról csak az anekdota jutott eszébe (mint az 50 éves színészi jubileumát ünneplő Szathmárynéról 1888-ban vagy Jókainé Laborfalvi Rózáról, akinek gazdaasszonyi tyúkpörét előbb tárcanovellában dolgozta fel, majd átemelte a Jókai Mór élete és kora II. kötetébe is).

39 Blahánét viszont mintegy mértékegységül használhatta: Rónaszékyné volt a „szegedi Blaháné", Hegyi Aranka a Népszínházban az „új Blaháné".

40 Felvetődhet a kérdés: honnan meríthette az indítást Mikszáth, hogy ennyire a romantika színházeszménye felől közelítsen kora színházi életéhez? A válasz ugyanaz, mint a prózaíró Mikszáth esetében: a minta Jókai Mór volt. Érdekes adalékot őriznek erről Mikszáthné visszaemlékezései. Amikor az író úgy érezte 1874-ben, hogy Zádor-Zmeskall Dezső félrevezette őt a népszínműírás ügyében, sógornője, Mauks Kornélia a színészt Jókai Bányaváryjához hasonlította, megnevezve ezzel a tájékozódás egyik konkrét forrását a nagy romantikus író Eppur si muove (1871) című regényében.

41 Mikszáth maga - bár a téma vörös fonálként korántsem húzódott végig epikáján megteremtette a szépírói hidat is múlt és jelen között. A Tavaszi rügyek című kisregény (1887) a Selmecen töltött gimnáziumi évek diákemlékeiből táplálkozott; Török Gyuri nevű szereplője éppoly természetességgel hagyta el a líciumot a színészpálya kedvéért, mint tette azt az iskola legnevesebb diákja, Mikszáthnak önképzőköri elődje is, Petrovics Sándor 1838-ban. A történetbe a szerző önmagát is beleírta, de csak leendő diákként, azaz az 1860-as évekből a cselekményt az előző évtizedbe vitte vissza. „A festett életnek megvan