Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KERÉNYI FERENC: Mikszáth Kálmán és korának színházi élete. 150 éve született Mikszáth Kálmán

KERÉNYI FERENC Mikszáth Kálmán és korának színházi élete 150 éve született Mikszáth Kálmán Érdekes kérdéseket kell megválaszolnunk; némi túlzással „rejtély" magyarázatára törekszünk. Miképpen lehetséges az, hogy: 1. A magyar széppróza tüneményes művelője egyetlen épkézláb színművet nem írt a színpad számára, felejthetetlen alakjai csak mások többé-kevésbé hűséges és sikeres átültetésében kerültek a világot jelentő deszkákra, holott nála nagyságrendekkel kisebb írói személyiségek makacsul törekedtek a színpadi megmérettetésre? 2, A hozzá forduló dramatizálóknak készséggel engedélyt adott művei felhasználására, munkáikat megdicsérte, ám a bemutatók egyikére sem ment el? 3. Számos színikritikája ellenére nem lett a műfaj jelentős személyisége, megújítója, sőt, szenvedélyes színházlátogató, bennfentes kritikus sem, holott a színházat a korszerű, a polgárosult életforma szerves részének tekintette? A válaszadást Mikszáth Kálmán nem könnyítette meg számunkra: nincsenek kizárólag vagy főként színházi környezetben játszódó művei, átfogó tanulmányai, vallomásai; nem tartotta a színészképességeket az emberi lélek egyik nagy, már-már misztikus meghatározójának, amint azt példának okáért a nála fél nemzedékkel fiatalabb írótársa, Bródy Sándor tette a Színészvér című regényében (1891). Ezért a fenti kérdésekre adható, kézenfekvő részmagyarázatok (a gyermekkori meghatározó színházi élmények hiánya, a felnőtt író kényelemszeretete stb.) nem vezethetnek célra; csakis Mikszáthnak kora színházi életéhez fűződött, átfogó viszonya juttathat el érvényes magyarázathoz. Kezdjük az axiómával, hogy ti. Mikszáth valóban a polgári létforma szerves részének tekintette a színházat! Leírta ezt a jövő vonatkozásában is: Kétszáz év múlva - Gondolatok a váci hajón - című karcolatában, amelyet a Nógrádi Lapok 1873. május 11-én közölt (és amely címében és témájában egyaránt Jókai művére, A jövő század regényért utalt), Balassagyarmatot úgy láttatta, hogy „A színház előtt Madách és Teleki László szobrai ékesítik a platánfákkal beültetett tért..."

1 Ami pedig a közelmúltat illeti, ha kirakjuk Mikszáth színházeszményének mozaikképét, akkor a magyar reformkor, a nemzeti romantika teátrumi ideálképe bontakozik elénk - egy olyan játékszíné, amelyben a nemzeti színházi és a népszínházi eszme és gyakorlat még nem vált el egymástól. Mikszáth ezt a teátrumi világot - életkoránál fogva - sohasem szemlélhette, számon kérnie pedig már