Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KERÉNYI FERENC: Köszöntő

Székely Györgyöt nem akárki, hanem Németh Antal választotta ki a pályára, amikor 1941-ben a Nemzeti Színház lektor-dramaturgjának szerződtette a fiatal bölcsészdoktort. A nagy rendező ezúttal sem tévedett: Székely Györgyből rendező, színházigazgató, fordító (is) lett, miközben folytatta és kiteljesítette azt a „Szabadságharcot", amelyet a magyar színháztudomány kezdett el - Pukánszkyné Kádár Jolán, Mályuszné Császár Edit, Staud Géza tevékenységével - az irodalomtörténettől való függetlenedésért. Évtizedeken át, nem könnyű időkben sikerrel képviselte a magyar színháztudományt a nemzetközi fórumokon is: a New York State University at Albany vendégprofesszoraként éppúgy, mint nemzetközi tanácskozások és konferenciák sikeres előadójaként, a FIRT vb-tagjaként vagy éppen a magyar ÏTI elnökeként. A szakzsargonban pedig ma is „Székely-módszer"-nek nevezzük a színjátéktípusok komplex történeti leírásának metódusát, amely az elmúlt évtizedekben általánossá lett színháztörténetünkben és a felsőoktatásban, mert teljességgel használhatónak, taníthatónak bizonyult. Bécsy Tamást és Székely Györgyöt a születésnap feltehetően a katedrán és az írószobában találja. Legyen még sokáig így.