Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KERÉNYI FERENC: Köszöntő

SZÍNHÁZTÖRTÉNET KERÉNYI FERENC Köszöntő 1998-ban - a nagy évfordulók sorában - a magyar színháztudomány is megemlékezik a vándorszínész Petőfiről, a Tragédiát író Madáchról, a forradalom és szabadságharc neves és névtelen színész-hőseiről. Emellett azonban az élőkre is gondolhatunk, amikor két, hál' Istennek alkotóereje teljében lévő színháztudóst is köszöntünk az év során: a 70 éves Bécsy Tamást és a 80 esztendős Székely Györgyöt. Együttes köszöntésüket nemcsak a dátumok véletlenszerűsége indokolhatja, és nem is csupán az, hogy jó barátok és kollégák, sokszor és sok ügyben együttmunkálkodó társak, hanem életművüknek főként az a tanulsága, hogy a dráma- és színházelmélet, a gyakorló színház művelése és a színháztörténet mennyire jól egészíti ki egymást, hiszen munkásságuk szinte fogaskerékszerűen illeszkedik a hazai tudományosságban. Jól emlékszem, 1974-ben A drámamodellek és a mai dráma című Bécsy-kötet milyen szakmai szenzációnak számított. Azóta a művészettudományok elmélete - sok epigonizmussal és kevés eredetiséggel - divattá lett nálunk (is), ám mintha e neofita buzgalomban kevesebb szó esne a szükségesnél arról az iskolateremtő professzorról, aki Budapesten, Pécsett és Veszprémben hozott létre műhelyt; akiről egy coloradói vendégkutató professzor azt kérdezte tőlem: „Ennek az embernek minden arannyá válik a tollán, amiről ír?", és aki bizony ismertebb külföldön, mint itthon. Mert felvállaltan ő is osztozott kedvenc műneme hazai sorsában, amely mindig fényévekkel a líra és mérföldekkel az epika mögött jelölte és jelöli ki a dráma helyét. Bécsy Tamás jó példát választott: a Thália Társaság alapítójának igényességével dolgozott. Könyvei lassan megtöltenék egy kisebb könyvespolcot, de aligha képzelhető el szebb születésnapi ajándék, mint a régvárt és a szerzője által is főműnek tekintett Színházontológia megjelenése, amely először szabadítja meg a színház alkotóművészetét a napi kritika alkalmi, fölöttébb szubjektív értékszemléletétől és a színháztörténet megkövesedett legendáitól.