Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

József, majd ismét Szakács Andor, Éva: Tóvölgyi Margit, majd Hettyey Aranka, Lucifer valamennyi előadáson Szentgyörgyi István, Hyppia: Porzsoltné Lukács Juliska, később Aczél Ilona^majd 1912-ben Poor Lily. Cluvia: Károlyi Leona (a későbbi híres János vitéz), majd Aldor Juliska. Rabszolga Sebestyén Géza, azután Rajnay Gábor, Körmendy Kálmán és 1912-ben Táray Ferenc. 1913- ban új lendülettel indul meg színházunkban a Madách-kultusz. Janovics Jenő elkészült új szcenáriumával, amelyben szakít az eddigi hagyományokkal, Paulay Ede rendezésével, felhasználja a színpadi technika új vívmányait, világítási effektusait, sőt a kinematográfia kínálkozó lehetőségeit is, színpadra állítja azokat a részleteket, amelyek addig kimaradtak az előadásból. Ebben az új formában mutatja be a nagy tragédiát 1913. március 14-én. Ennek a felújításnak nem remélt sikere volt: kilenc hónap alatt tizenötször adhatták elő! Ez volt az első előadás, amikor már nem Szentgyörgyi István játszotta Lucifert. Lemondott róla, fárasztotta őt. Nagy erőpróbája volt a színháznak is, de a mi nemes tradíciókon nevelkedett közönségünknek is ez a kihagyás nélküli „teljes" ember tragédiája, de mindketten győzelmesen állották ki a próbát. A sajtó is osztatlan elismeréssel fogadta a vállalkozást. Kovács Dezső az Újságban többek között ezt írja: „A rendező előtt két szempont lebegett. Teljes egészében vitte színpadra a remekművet, s ezzel megmutatta, hogy nincs egyetlen részlete sem, amely hatást ne keltene a színpadon is. Ez az egyik szempont. A másik az, hogy az öt óra hosszat tartó darab folyton lekösse a néző figyelmét, amiben a tudással és invencióval dolgozó rendezés a modern színpadtechnikai vívmányok minden eszközét felhasználta. A díszletek valamennyi jelenethez újonnan készültek, és örömmel állapítjuk meg, hogy mindegyikkel igyekeztek a jelen hangulatához művészi attrakcióval alkalmazkodni. Teljes művészi érzékre vall, hogy az Úr színe előtt nem szárnyas női angyalok, hanem erőteljes férfihangok szólalnak meg, És nem szemeim előtt állnak, hanem misztikusan borongó felhővilágban, ahonnan Lucifer sejtelmes alakja villan elő. A többit halljuk és képzeljük. Ennyi elég és ennyi szép." 1914- ben is ez a teljes Tragédia került színre. A siker folyton erősödő hullámokat ver, és egyszerre váratlanul megtorpan. Kitört a világháború, a színészek nagy része hadba vonult, és az akkori igazgatóság művészi felelősségérzete a nagyon megcsappant létszámú művészszemélyzettel nem akarta megkockáztatni a nagy Tragédia megcsonkított előadását abban a városban, ahol a tradíciók éltek és elevenen élnek. így azután csaknem négy évig nem szerepelt a színház játékrendjén a Tragédia. Az 1917 év vége felé már annyira ki tudta a színház egészíteni együttesét, hogy újra vállalkozni mert a Tragédia betanulására és előadására. 1917. október 30-án mutatták be az 1913-as szcenárium szerint, ugyancsak Janovics Jenő rendezésében s a főszerepekben Nagy Adorjánnal, Szakács Andorral és Fáy Szerénával. Ezzel a szereposztással játszották 1917-ben kilencszer és 1918-ban hatszor. 1918. december 18! Nevezetes dátum Az ember tragédiája erdélyi színpadi karrierjében. Ezen az estén került nálunk színre századszor Madách költeménye. S különös játéka a véletlennek, hogy ez volt egyszersmind a pazar szépségű Hunyadi téri új színházban Az ember tragédiájának utolsó előadása.