Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

Századszor hangzott el színpadunkról az Úr intő hangja: Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! És hat nappal később bevonultak Kolozsvárra a román csapatok, néhány hónappal később pedig kitelepítették hajlékából a magyar színtársulatot. A Farkas utcai régi színházban negyvenkilencszer, a Hunyadi téri új színházban pe­dig 1918-ig ötvenegyszer játszották a Tragédiát Mihelyt az uralomváltozással járó átköltözködés és a fölszerelések pótlása megtörtént, s a rendszeres munka megindult a Színkörben, Az ember tragédiája ismét a műsor élére lendült; a százegyedik előadás a Színkörben 1920. október 29-én zajlik le, nagy erőfeszí­tések után, nagy előkészületekkel és ismét kirobbanó sikerrel. Öt hét alatt hatszor adják a román megszállás alatt lévő Kolozsvárott Az ember tragédiáját Ennek a felújításnak tel­jesen új főszereplői voltak. Ádám: Táray Ferenc, Éva: Poor Lily, Lucifer: Szakács Andor, Hyppia: Baróthy Erzsi, 1921-ben is ezzel a szereposztással adják elő Madách művét. Utána négyévi kényszerszünet következett a nagy mű előadásában. Közeledett a költő születésének századik évfordulója: és ezt a napot a színház nagy pompával és ben­sőséges ünneppel akarta megülni, Levette tehát műsoráról a darabot, s az igazgató új szcenáriumot készített. A nagy színházban maradt díszleteket, jelmezeket újakkal kellett pótolnia. Ezekkel az előkészületekkel telt el az 1922-es év, 1923. január 22-ére volt kitűzve ez az ünnepi előadás. Hetekig tartó, lázas lüktetésű próbák előzték meg ezt az előadást. Az egész év műsorát kizárólag Az ember tragédiája töltötte ki, Az előadás napjának késő délutáni óráiban azután becsapott a bomba: a rendőrprefek­tus a belügyminiszter távirati rendeletére hivatkozva betiltotta Az ember tragédiája elő­adását! Indoklás? Nincs. Őrült kapkodás, felfordulás, fűhöz-fához szaladgálás. A művészeti inspektor elhárítja magáról a felelősséget: rendészeti intézkedés, reá nem tartozik, A me­gyei prefektus vállalkozik rá, hogy felhívja Bukarestet s kérni fogja a rendelet visszavoná­sát. Âz intervenciónak nincs ugyan sikere, de megtudjuk legalább a tilalom állítólagos in­dokát: pár nappal elébb valamely erdélyi városban - állítólag Marosvásárhelyen - Az em­ber tragédiája előadás alkalmával a közönség a Marseillaise-t tüntetőleg együtt énekelte a színészekkel. Újabb telefonos intervenció: felajánlom, hogy kihagyjuk az egész párizsi jelenetet és nem énekeljük a Marseillaise-t, csak engedélyezzék az előadást. Pár perccel az előadás megkezdése előtt érkezik meg a fellebbezhetetlen válasz: így sem szabad előadni a dara­bot. A színház zsúfolva. Egy talpalatnyi állóhely sincs. Feszült, izgalmas várakozás. A fejevesztett, zavart kapkodás valahogyan átszivárgott a nézőtérre, és senki sem tudja, mi az oka a különös lótás-futasnak, A gong megszólal. A színház igazgatója lép a függöny elé és bejelenti a darabváltozást. Bejelenti a tilalmat. Rendőrök, detektívek állnak a színfa-

Next

/
Thumbnails
Contents