Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

JANOVICS JENŐ AZ EMBER TRAGÉDIÁJA FELÚJÍTÁSA I. A klasszikus drámák sorozata mellett ki kellett elégíteni a közönség másfajta igényeit is. Ebben az évadban [...] [1912-13-ban] éppúgy megkapta a közönség az európai színpadok újdonságait és a magyar színműírók műveit, mint az előző esztendőkben, sőt ez évben mutatta be a színház új rendezési elgondolásban Az ember tragédiáját is. Paulay Ede szerencsés és nagyhatású szcenáriuma után ez volt az első kísérlet Az ember tragédiájának az addigi sablontól eltérő, új rendezői elgondolások alapján való színpadra vitele felé. Színészettörténeti tény, hogy Paulay Edét, amikor fejébe vette, hogy Madách drámai költeményét színpadra alkalmazza, elszörnyülködve akarták elgáncsolni az irodalmi körök is Gyulai Pállal az élen, a színházi körök is báró Podmaniczky Frigyes akkori intendáns vétójával. Paulayt azonban nem lehetett eltéríteni útjából, ha azt komoly mérlegelés után céljához vezetőnek ítélte. Az intendánstól mit remélhetett? A költségvetési előirányzatot úgy megnyirbálta, hogy az engedélyezett összegből alig telt volna egy rendes modern darab kiállításának költségére. Paulayt ez a kishitűség sem kedvetlenítette el, mindössze arra kényszerítette, hogy szerényebb keretek között valósítsa meg elgondolásait. Ami a költségekből hiányzott, azt pótolta lélekkel, belső tűzzel. Idők folyamán azonban a külsőségek elavultak és a színpadi technika folytonos fejlődése lehetővé tett olyan megoldásokat, amelyekről Paulaynak kénytelen-kelletlen le kellett mondania. Az ember tragédiájának kolozsvári új színpadi formája mindenekelőtt ezeket a technikai fejlődés által kínálkozó lehetőségeket használta ki. A költemények olyan részletei kerülhettek színpadra, amelyek addig a technikai fogyatékosságok miatt kimaradtak, de minden rendezői elgondolás fölött uralkodott az a szempont, hogy szigorúan ragaszkodni kell a költői mű szelleméhez és szövegéhez. A mennyország festett felhőcsomói s térdeplő szárnyas angyalai eltűntek, ilyenek a vallási költészetben sincsenek, és Madách fantáziája sem ilyenekről álmodott. A zenekar játéka láthatatlan helyen festette alá a hangulat miszticizmusát. Vetített, elvonuló, puha, napsugárban fürdő fehér felhők, majd a hangulat változása szerint villámok cikázásával áthasított, szilajul nyargaló fekete fellegek érzékeltették sejtelmesen a mennyországot. A felhők mögött a magasságból és mélységből szólalnak meg a láthatatlan angyalok, erőteljesen, dicsőséget és békességet hirdetve. Csak Lucifer szikrázó alakja villan meg olykor-olykor a szakadozó felhők mögött. Érzi minRés/.letek Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház című kiadatlan kéziratából.