Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

denki, hogy ez a démoni erő a lendítőkereke az események robogásának, ő az aktív, lázadozó tényező az angyalok seregében. Egyiptomban nem a Fáraó trónusának lépcsői mellett emelik a hajszolt rabszolgák az évezredek múlásával dacoló piramist, a messzeségben látszik az építés éspedig filmvetítés formájában. Ezúttal először jelent meg a film a színpadon, mint a színészi játék kísérő, aláfestő és segítő tényezője. A római jelenet sodró erejű, emelkedett szellemű befejező részét is mozgófényképek kísérték a távolságból. Amit Péter apostol elbeszél, mindaz - mint messzi látomás - jelenik meg a háttéri vásznon. A párizsi jelenet után pillanatok alatt visszaváltozik a szín, s az addig kihagyott Kepler jelenet jogaihoz jutott. A világűr mellőzött színváltozását is beiktatták az előadás keretébe: lefelé futó, vetített felhők mögött magasba emelkedő gépezettel. S kitűnt, hogy ezek az eddig kihagyott részek rendkívül fontos láncszemei a költemény eszméjének és folyamatosságának. Az addig megcsonkított drámai költemény a teljessé tétellel új értelmet kapott, a néző lelkének rendkívüli gazdagodását jelentette. A három főszereplő: Nagy Adorján (Ádám), Hettyey Aranka (Éva) és Szakács Andor (Lucifer) volt. „Mellettük a népes színtársulat minden tagja részt vett az előadás kisebbnagyobb szerepeiben. A tömegjelenetek is a meglepetés erejével hatottak. Ezeket a tömegjeleneteket az igazgató-rendező vezette és lelkessége szinte erőt látszott szuggerálni a személyzetbe" - írja az egyik kritikus. Az ember tragédiája az új rendezésben olyan sikert aratott, hogy rövid idő alatt tizenöt előadást ért meg. II. A KOLOZSVÁRI MADÁCH-KULTUSZ A kolozsvári színház a Madách-kultuszban egyébként is élen haladt mindenkor a magyarországi színházak sorában. Akkor is, amikor nem divat, hanem megértés, belső élmény és lelki emelkedettség volt Madách tisztelete. írva van, hogy mielőtt a nagy Paulay Ede, minden idők legmélyebben látó, legkoncepciózusabb színházigazgatója (akit szintén Erdély fővárosa adott Budapestnek) színpadi keretek közé illesztette a magyar teremtő géniusznak ezt a csodás alkotását, - már E. Kovács Gyula sokat foglalkozott Az ember tragédiája színre alkalmazásának problémájával. A terv készen is volt, hogy kivitele miért maradt el, nem tudjuk. Talán a külsőségek kiállítására szükséges pénz hiányzott, talán a kishitűek gáncsai szegték kedvét a nagy erdélyi színésznek.