Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

nem adta fel, küzdött és reménykedett. 1938. szeptember 8-án azt jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy Dr. Janovics Jenő meghívást kapott a belgrádi szerb Nemzeti Színháztól Az ember tragédiája megrendezésére, és a meghívással együtt átadták a megbízást egy hivatásos magyar színtársulat jugoszláviai megszervezésére, amely a bácskai színikerületben működne. „A belgrádi kormány mindkét meghívását boldogan fogadtam el. Meggyőződésem, hogy Az ember tragédiájának rendezésével nemcsak a két nemzet közötti kultúrkapcsolat fog szorosabbá válni, hanem messzemenő kihatással lesz a két nép barátságára is." - nyilatkozta Janovics Jenő. A szívélyesebbé vált szerb-magyar kapcsolatok láncolatába kétségtelenül beillett volna mindkét terv. Ma még feltárásra vár annak kiderítése, hogy miért maradt el a magyar nyelvű színtársulat létrehozása, illetve a Janovicsféle tervezett Tragédia-rendezés. Az 1938-as magyarországi faji törvények kétségtelen nem kedveztek Janovics tervezgetéseinek. S ha elmaradt is az 1938-as jugoszláviai „magyar színházi fordulat" - a Tragédia előadásainak a tervezgetését Janovics nem hagyta abba. 1938 novemberében Incze Sándor Londonban tartózkodott, amikor utolérte több évtizedes lapjának, a Színházi Elet betiltásának a híre. Incze 1938. december 17-én hajón indult űj hazája, Amerika felé. Most talán valóra válthatja régi álmát, kint Amerikában angol nyelven segíthet Az ember tragédiájának színpadra álmodásában. Korda Sándor Londonban, Gilbert Miller New Yorkban támogatják a Tragédia angol nyelvű előadásának tervét. Incze képeket kért Janovicstól a szegedi előadásokról, és Janovics reménykedve nyilatkozza a Brassói Lapok 1938. dec. 18-i számában: „Ha sikerül a terv, az, hogy a magyar drámát New Yorkban előadják, Incze nagyon nagy szolgálatot tesz ezzel a magyar nemzeti ügynek..." 1939. június 21-én a Brassói Lapokban újabb fejleményről számolt be: „A New Yorkban élő Incze Sándor kérésére néhány héttel ezelőtt elküldtem a darabhoz szükséges rendezői utasításokat, terveket és rajzokat. Incze Sándor először úgy tervezte, hogy New Yorkban hozzák színre a darabot. Legutóbbi hozzám intézett levelében azt írja, hogy először Londonban fogják bemutatni a Tragédiát és ezután viszik át Amerikába..." A lassúnak tűnő előkészületek vajon bírják az iramot a felgyorsult történelemmel? Remények és kétségek között telt el 1939. Az erdélyi magyar lapok lelkesen adják közre, hogy 1939. november 25-re a kolozsvári román Nemzeti Színházban lesz Madách Imre: Az. ember tragédiájának első román nyelvű bemutatója. „A szellem áttöri a politika kemény falait, ezen az ősszel békésebb közelségbe kerül egymással román, magyar. Mert Madách művészete, a legnagyobb magyar géniusz alkotása lobban fel a színpadon - először román színpadon." A sok kudarc ellenére a hívő művész nyilatkozott meg Janovics szavaiban: „Papilian vezérigazgató úr néhány hónappal ezelőtt szólított fel arra, hogy vállalnám-e a rendezést, miután tudomása szerint a magyar rendezők közül én foglalkoztam a legtöbbet a művel. Megbízatásomat nem úgy fogtam fel, mintha a románságnak nem lenne sok kitűnő rendezője. Az ember tragédi/ijának előadása azonban annyi műszaki és színpadi tapasztalatot igényel, amely csak a rendezett előadások számával és sokszoros kísérlettel szerezhető meg. Papilian vezérigazgató úr bizonyára ezt óhajtja hasznosítani, én pedig úgy éreztem, hogy mikor ezt a feladatot elvállaltam, szolgálatot teszek úgy a román színpadi művészetnek, mint a magyar szellemiségnek és a sokat hangoztatott szellemi közeledés gondolatának. Mert a politika ugyan elválasztja az embereket, de a művelődés szeretete összekapcsolja őket. Az ember tragédiája az a mű, amely felette áll földrajzi határoknak, nemzeti gátlásnak és korbeli mulandóságnak. Hiszen a teremtés pil-