Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

mára kijelölt kényszerű űj játszóhely, a Nyári Színkör nem jelenthetett lemondást a Tragédiáról, noha a feltételek - a sétatéri színpad technikai körülményei átrendezésre kényszerítik a rendezőt. 1920. december 29-i, 101. előadásra a szereplők is megváltoztak: Ádám: Táray Ferenc. Éva: Poór Lili, Lucifer: Szakács Andor volt. Dr. Janovics Jenő két évtizedes kolozsvári színigazgatói múlttal a háta mögött 1933 szeptemberéig állt az intézmény élén. A gazdasági válság, a fojtogató állampolitika, és az intrika egy korszaknak vetett véget. „A háború kitörésekor minden színház becsukott, én egy napra sem zártam be. Azután jött az impérium átvétele. Óriási sziklás akadályok gördültek a magyar színészet útjába, de ezeken is sikerült átmenekítenem a színházat. Azután jöttek az utolsó évek küzdelmei, és most átadom a helyemet másnak [...] Egy kicsit fáj a távozás, de remélem, hogy utódaim éppen olyan hittel fognak küzdeni, ahogy azt én tettem..." - nyilatkozta az Ellenzék 1934. szeptember 19-i számában. Ekkor kezdi írni színháztörténeti jelentőségű könyveit, amelyből csak A Farkas utcai színliáz jelent meg. A Hunyadi téri színház máig is kiadatlan, a harmadik rész pedig elveszett Buda ostrománál... A Tragédia számos tanulsága - üzenete - csendes napjaiban is végigkísérte. De sokáig nem maradhatott a meditáció állapotában. 1936-ban meghívták a szegedi szabadtéri játékokra - a Tragédia szabadtéri előadásának megrendezésére. A sajtó kirobbanó sikerről számolt be, aminek egyenes következménye volt, hogy a szegedi városi tanács dr. Pálffy József polgármesterrel az élén felkérte az 1937-es szegedi szabadtéri játékok igazgatására, köztük a Tragédia új rendezésére. Hosszú évtizedek tapasztalataival a tarsolyában vallja és hirdeti: „Az a gondolatom, hogy a Madách mélyen szántó filozófiája és szabadon szárnyaló fantáziája még nagyon sok ideig kiapadhatatlan forrása marad a rendezői gondolatoknak, nem szabad, nem is lehet a rendező gondolatszabadságát hozzáláncolni a megmerevedett formák hagyományaihoz. Mindig új és új hangsúllyal, friss gondolatokkal kell aláfesteni az előadást." 1937 tavasza lázas előkészületekkel telik el. Janovics Budapesten és Szegeden folytatott tárgyalásokat. Megtörtént a nyári műsor összeállítása, a szereplők leszerződtetése. Erdélyben 1937. május 17-én egyszerre két magyar napilap közöl interjút Janoviccsal a szegedi előkészületekről. A Brassói Lapok és a kolozsvári Keleti Újság közül az utóbbi a „naprakészebb". Azt mindkét lap kiemelte, hogy a szabadtéri játékokra hivatalosan is meghívták a Tragédia román fordítóját, Goga Octaviant (aki végül is kimentette magát). A Keleti Újság beszámol arról, hogy Janovics lemondott a szegedi szabadtéri játékok vezetéséről, rendezőként is csak a Bizánc színpadra vitelét vállalta. A váratlan fordulat magyarázata mögött az húzódott meg, hogy a rendezőbizottság egyik tagja, Shvoy Kálmán ny. altábornagy azt akarta, hogy Janovics mondjon le Fricsay Ferenc karmester alkalmazásáról. Fricsay már egy évvel korábban nagy sikerrel vezényelte a János vitéz című daljátékot, 1937 nyarára pedig új zenét komponált Az ember tragédiája előadásához. A szegedi filharmonikusok és Janovics szolidárisán kiálltak a később külföldön világhírűvé vált karmester mellett, és inkább lemondott a játékok irányításáról. A Tragédia rendezőjeként Hont Ferenc lépett elő (ő már rendezte a darabot a Dóm téren 1933-ban és most is Sziklay Jenő és Táray Ferenc mellett eredetileg is Janovics segítői közé tartozott). Először csak Janovics „engedetlensége" okozott gondot az alezredes úrnak, majd pedig az állampolgársága is. És ez még nem minden. Janovics talán Madách üzenetéből is merítve -