Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - GEROLD LÁSZLÓ: A Tragédia színházi és irodalmi utóélete a Vajdaságban

GEROLD LÁSZLÓ A Tragédia színházi és irodalmi utóélete a Vajdaságban Annak ellenére, hogy ismeret és hivatkozás tekintetében Madách Imre életműve sohasem vetekedhetett Petőfi, Arany, Jókai vagy Mikszáth népszerűségével a Vajdaságban, mint nyilván másutt sem, tény, hogy Az ember tragédiája immár több mint egy évszázada, attól kezdve, hogy 1884. április 6-án Tóth Béla társulata Zomborban először közönség elé vitte,

1 Bori Imrének száz évvel későbbi, irodalmunk modernségét kutató könyvéig, sőt mondhatni napjainkig,

3 jelen van a régió irodalmi és színházi életében, gondolkodásában. Vagy színházi előadások, vagy a róla s vele kapcsolatos tanulmányok révén, vagy pedig írókra s irodalmi művekre tett felismerhető hatása által. Dolgozatommal a Tragédia ezen többnyire folyamatos színházi és irodalmi jelenlétének, az iránta megnyilvánuló érdeklődés jelentősebb állomásaira szeretném felhívni az író születését ünneplő közvélemény (és szakma) figyelmét. Amint említettem, Az ember tragédiáját, a mai Vajdaság területén, először a zomboriaknak volt alkalmuk alig fél évvel az ősbemutató s másfél hónappal az elsőnek jegyzett vidéki előadás, a kolozsvári után színpadon látni a város színházát bérlő direktor, Tóth Béla jóvoltából, kit az utókor figyelmet érdemlő művészi törekvései és „elsőosztályú társulata" alapján őrzött meg emlékezetében.

4 És röpke néhány év alatt, míg a Madách-mű az újdonság erejével hatott s az országos sikersorozat keretében, melynek során mintegy ötven vidéki városban tizenhét igazgató tűzte műsorra Az ember tragédiáját, a délvidéki városok színházai sem maradtak ki a mű színre állítói közül. Zombor után Nagykikindán (1885. május 5-én), Zentán (1886. január 16-án) és Szabadkán (1886. március 20-án) volt látható először a Tragédia, majd néhány évenként mindenütt többször is színre vitték a városban szereplő társulatok. (Nagybecskereken először csak valószínűleg 1892-ben, Újvidéken

5 pedig 1902-ben volt műsoron először Madách műve.) Az ember tragédiája népszerűsége főleg az ősbemutatót követő években szembetűnő. Utána alábbhagy az érdeklődés iránta, s színpadra állítása gyakran direktorok színészi ambícióin múlik, mint Rakodczay Pál esetében, aki társulatával

6 1887 és 1900 között mintegy ötven előadást tart különböző városokban (többek között Zomborban 1887-ben és 1892-ben), buzgalma azonban nem jellemző a korra. A kezdeti érdeklődést aránylag gyor-