Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Drámatörténet - Lázok János: A második bűn. Kísérlet Sütő András Káin és Ábel című drámájának értelmezésére
A két magatartásforma végletei között ilyenformán a dráma nyitóképét fölidéző egyenértékűség jön létre, csakhogy most már nem a dialektikus egymásra utaltság, hanem az életidegen kizárólagosságok jegyében (lásd: Káin és Ábel gyilkos párviadalát a harmadik felvonásban). A két alternatíva bemutatásának folyamatában mindkét oldalon felvillan egy ilyen válságmegoldó hatású harmadik magatartásforma is, amely az életidegen végletességeket kioltva lehetővé tenné a két szerepkör értéktartalmainak egyesítését - mint az emberi lét megőrzésének és folytonosságának egyetlen biztosítékát (Káin és Arabella szerelmes egymásra találásának jelenete; az Arabella feláldozását megtagadó Ábel jelenete). Sikertelen értékegyesítő kísérleteik után a harmadik felvonás végjátéka, a testvérgyilkosság komplex metaforája teremti meg azt az értékintegrációt, végleges és visszavonhatatlan formában rögzítve azt a szereplők viszonyrendszerének szintjén is. Káin e jelenetben úgy teljesíti be az eredendő bűnt sújtó átkot, hogy érvényt szerez általa a teremtéstervben kifejeződő áldásnak is. A testvérgyilkosság nem csupán és nem egyszerűen Arabella életét menti meg: Ábel halála révén - paradox módon - az emberi lét folytonossága, örök megújulásának lehetősége is megmenekül. E drámazáró jelenet - értelmezésünk szerint - a tiltott gyümölcs egyidejű elfogadásának és visszautasításának paradoxonát teljesíti ki figurális formában, azt a válságmegoldó magatartásformát, amellyel Káin végérvényesen és visszavonhatatlanul rátalált az emberre átruházott hatalom autentikus - végletektől mentes - kezelésének titkára. Jegyzetek 1. Egy lócsiszár virágvasárnapja = Igaz Szó (Marosvásárhely) 1974/3; Csillag a máglyán = Igaz Szó 1975/6. és 7. Közös kötetben: S. A. Itt állok, másként nem tehetek Két dráma. Bukarest, Kriterion 197? 2. Káin és Abel = Igaz Szó 1977/11. Közös kötetben. Három dráma. Bukarest, Kriterion 1978. 3. Kántor Lajos: „A lázadás itt mint emberi sorsdráma jelenik meg, így lesz a Káin és Abel műfaja az emberiségköltemény, a poème d'humanité [...] elkerülhetetlen következésképpen a párhuzam, a rokonság fölemlegetése Sütő és Madách müve között." (K. L. Korváltás. Kriterion, Bukarest, 1979. 48.) Gálfalvi Zsolt: „A Káin és Abel műfajilag is az emberiségi (!) költemény, a poème d'humanité családjához tartozik" (G. Zs. Sütő András drámái és az Éden knstályfái. Előszó Sütő András Három dráma című kötetében. Eminescu Könyvkiadó. Bukarest, 1982: 11.) Gáli Ernő a romantika lázadás-kultuszával, ezen belül pedig Byron Káin c. misztériumjátékának gondolatvilágával rokonítja a Sütő-drámában érvényesülő szerzői koncepciót (G. E. A sajátosság méltósága [Magvető, Bp. 1983] c. kötetében lásd: A „felemelt fő" dramaturgiája és filozófiája c. tanulmányt). 4. Bretter György: Itt és most (Kriterion. Bukarest, 1979) c. kötetében lásd: A hegyen túl is hegy van c. tanulmányt (Bretter: i. m. 476). 5. Bretter: i. m. 477. Kiemelés az eredetiben. 6. Lásd a 3. jegyzet hivatkozásait. 7. Bécsy Tamás: A drámamodellek és a mai dráma. (Akadémiai. Bp. 1974) c. kötetében lásd a IV. és VI. fejezetet: A kétszintes dráma, illetve A kétszintes dráma modellje a mai drámákban címen. A továbbiakban az e tanulmánykötetből vett idézetek pontos helyét zárójelben adom meg az idézet után, a szerző nevét és a kiadás évét követő oldalszámokkal (Bécsy 1974: oldalszám) 8. Könyvészeti adatait lásd a 10. jegyzetben. 9. Kiemelés az eredetiben. 10. Bécsy Tamás: A szavak és a viszonyok szintje Sütő András két drámájában. Színház, 1978/7: 1. 11. Bécsy 1978: 4-5.
