Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Tóth Ferenc: Kelemen László Csongrád megyei kötődései

szegben fizesse meg. Ebből egyértelműen kitetszik, Kelemen László nem 181 l-ben költözött Csanádpalotára, hanem 1812-ben; másrészt pedig Makón töltött hat évében mindvégig kántor volt, csupán jövedelem-kiegészítés céljából vállalt ügyvédi megbízást. Makóról való távozásának egyetlen oka volt, hogy az általa jogosnak vélt fizetés rendezése nem történt meg. A kántori javadalmazás valóban nemigen volt elegendő a héttagú család megélhetésére, a perlekedés során pedig megromlott viszonya az egyháztanács tagjaival, akik mereven elutasították a keresetet. Csanádpalotán a kántori teendők mellett iskolamesteri megbízást is kapott, ami biztosabb megélhetéssel kecsegtette. Abba a községbe költözött, ahol nyolc évtized múltán Kálmány Lajos folklórgyűjtő plébánosként fejtette ki áldásos tevékenységét. A szájhagyomány megőrizte róla, hogy a gyerekeket és az iparos legényeket a templomban magyarul daloltatta. Makói és csanádpalotai éveiben is állhatatos meggyőződésű, rendszerető, szókimondó, igazságot kereső személyiségként állt előttünk. Mindig határozott, kemény és hajthatatlan. Hiányzik belőle apjának alkalmazkodó készsége és toleranciája. Városunk megbecsülte és ápolta emlékét. Nemcsak vaskos könyvet jelentetett meg róla, emléktáblát állított tiszteletére és utcát nevezett el róla.