Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Böhm Edit: Déryné naplója mint a biedermeier regény jellegzetes alkotása

BÖHM EDIT Déryné naplója mint a biedermeier regény jellegzetes alkotása Hazai szíimázjátszásunk első primadonnája, az egykor országszerte ünnepelt színésznő 1869-ben, 76 éves korában kezdte el írni élettörténetét. A mindenkiről elfelejtett, beteg, idős asszonyt nem a „kiírás" kényszere vezette élettörténete közreadására, hanem a kötelességtudat. Ezzel akarta megszolgálni Egerváry Potemkin Ödönnek azt az évi 120 forintos életjáradékot, amit kijárt számára. 60 évnyi kéziratát - melyet csomagonként, tagolatlanul küldött el Egervárynak látszólag nem is tekintette irodalmi alkotásnak, sőt végleges fogalmazásnak sem. A csomagokhoz mellékelt leveleiben felhatalmazta Jótevőjét" a leírtak szabad alakítására és felhasználására. Többször is hangsúlyozta, hogy nincs hivatása az írói pályára, s nincs már ideje a fogalmazás tisztázására sem.

1 Mégis: könyvként írta, pontosan megcélzott közönség számára. Ezt a közönséget - a korabeli nőolvasókat - írás közben szinte kitapintható testi közelségben érezte magához, megszólította őket, nekik vallott, mesélt, nekik állított példát életével. „Kérem tisztelt olvasónéimat, ne tessék hirtelen ítéletet mondani fölöttem!" (n.3.32)

2 „De hát azt tetszik hinni tisztelt olvasónőim, hogy most már kocsin ülök, most már nem érhet semmi baj?! Ah! Dehogynem." (II. 312) Kritikusai, az irodalmi művek megítélésének kritériumai szerint, méltán bírálták formai pongyolaságát és szerkesztésbeli fogyatékosságait. A színháztörténészek joggal vethetik szemére a közölt tények pontatlanságát, netán szándékos elferdítéseit. Déryné azonban nem nekik szánta írását. Műfaji kérdések Az olvasói, befogadói megközelítés szerint Déryné írása többféleképpen is értelmezhető. írója önéletrajznak nevezte. Első - nem teljes kiadása - 1879-1880-ban „Déryné naplója" címmel jelent meg, Tors Kálmán gondozásában. Ezt a címet megtartotta Bayer József is az 1900-as hiteles és teljes kiadásban. A színháztörténész Bayer - a szerkezeti egyenetlenségek ellensúlyozása érdekében fejezetekre és alcímekre tagolta az egybefüggő kéziratot. Ezáltal a leírt életút időrendbeli összefüggéseit emelte ki és tette meg szerkesztési elvnek. Réz Pál gondozásában először 1952-ben adták ki ismét az egy kötetre rövidített, minden bizonnyal ifjúsági olvasmánynak szánt művet, még mindig megtartva a ,JJéryné naplója" címet és műfaji megjelölést. Az 1955-ben napvilágot látott kritikai kiadás azonban már a „Déryné emlékezései" címet viselte, „hiszen nem a megírt eseményekkel egyidőben született, hanem azokra visszaemlékezve, évtizedek múltán írja meg életét", s így az nem tekinthető naplónak - fejti ki Réz Pál a kötet bevezető tanulmányában. (27.) Az emlékirattól mindenekelőtt a ténybeli pontosságot és az őszinte önvallomást kérhetjük számon. Elemzői tehát mindenek felett ezt a két erényét emelik ki Déryné írásművének, miközben éppen ezek miatt kell mentegetniük is. Tényei gyakorta pontatlanok (idős