Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Enyedi Sándor: A Kolozsvári Magyar Színház 1925-ös bukaresti vendégjátékai

nem kételkedünk abban, hogy a humanitás lovagjai, akik látogatásukkal megtiszteltek, legközelebb ezt is felveszik panaszaik sorába..." A „humanitás lovagjai"-ként aposztrofált kolozsvári színészek azonban nem újabb panaszokon törték a fejüket, hanem örvendtek a bukaresti vendégszereplés eredményeinek: a közhangulat vélhetően kedvező változásának. Nicolae Iorga lapja, a Neamul Romanesc egy héttel a vendégjáték befejezése után is úgy írt Kolozsvár magyar színészeiről, mint Románia kulturális életének igazi zászlóhordozóiról. Örvendnek azon, hogy a rangos lap úgy látja: „A magyar művészet szava eleven és ellentmondást nem tűrő tanúsága annak, hogy mennyi mindent tudnánk hazánk konszolidációjának útjában elérni a kisebbségekkel való lojális bánásmódunkkal. Nyernénk tőlük hűséget, őszinteséget, népjólétet és vállvetve való munkálkodást."

20 Janovics Jenő, az örök álmodozó - s bizonyára színészei is - az 1925-ös bukaresti vendégjátékok nyomán a közeledő Karácsony csodaváró hangulatában hittek a csoda eljövetelében. S ő írta, Janovics: „Ha a csoda tetté válik, ne felejtsék el a jövő krónikásai, hogy az új élet útjának első pionírjai magyar színészek voltak." A csoda rövid életű volt: nem volt ideje tetté válni. A következő évben, 1926-ban a román parlament által elfogadott új színházi törvény szerzőit és elfogadóit más célok motiválták, mint a lelkes cikkek íróit, vagy a magyar színjátszás román barátainak nem túl nagy táborát. A csoda legfeljebb az lehetett, hogy a kisebbségeket sújtó színházi törvények ellenére a színház megmaradt, noha az 1940-ben történt újabb változásokig többé már nem csodálhatta őket Bukarest lelkes, színházba járó közönsége... Jegyzetek 1. Darvay Nagy Adrienne: Babér és botrány. Kolozsvári színtársulat Bécsben. Színház, 1992. dec., 2-6. 2. Ellenzék, 1920. ápr. 7.; VII. 24. 3. Ellenzék, 1920. ápr. 7. Esti Lap, 1920. IV. 8. 4. Brassói Lapok, 1921. okt. 2. Aradi Közlöny, 1922. jún. 2. Keleti Újság, 1922. jún. 10. Új Kelet, 1927. aug. 10. 5. Új Kelet, 1925. jan. 5. 6. Neamul Romanesc, 1925. jan. 13. 9. sz 7. Ellenzék, 1925. jan. 26. 8. Ellenzék, 1925. jan. 24. 9. Brassói Lapok, 1925. jan. 28.; jan. 29.; febr. 1. 10. Ellenzék, 1925. jan. 28. 11. Adevarul (Igazság), 1925. febr. 1. (Korábban a Lupta [Harc] c. lap interjút közöl [Kádár Imrével] 1925. jan. 27.), a Dimineata (Reggel) pedig Janovics Jenővel (1925. febr. 4.) 12. A cikket magyar fordításban a Magyar Kisebbség c. lap közölte. E folyóirat 1925. jan. 118-119. oldalán még további két román - egymástól eltérő reflexiót olvashatunk Az egyik Tiberiu Vomic cikke az Adevarul hasábjairól: keményen síkra száll a kolozsváriak meghívása mellett. „A gyanúsíthgtások és a szakadatlan szenvedélyes súrlódások e mai korszakában Iorga és Janovics urak gesztusa megmutatta nekünk, hogy még megmaradt a testvéri találkozás számára egyetlenegy hely a siralom völgyében, és ez a Művészet Temploma... " 13. Ellenzék, 1925. jan. 31. 14. Ellenzék, 1925. febr. 2. 15. Ellenzék, 1925. febr. 2. A vendégjáték tanulságait Janovics egy hosszabb interjúban összegezte. (L. Magyarság, 1925. jan. 31.) 16. Iorga előadása Párizsban a romániai kisebbségekről: Brassói Lapok, 1925. mára 5. 52. sz 17. Ellenzék, 1925. jún. 14. 18. Új Kelet, 1925. nov. 19. 19. Janovics Jenő: Magyar színészek Bukarestben, Erdélyi Hírlap (Arad) 1925. dec. 25. További utalások e cikkből. 20. Ellenzék, 1925. dec. 17.