Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Függelék - Dokumentumok az ötvenes évek színházi életéből, közli: Strasszenreiter Erzsébet

1955. augusztus 23. Az MDP KV Tudományos és Kulturális Osztályának feljegyzése a Színház- és Filmművészeti Szövetség vezetőinek megbeszéléséről Rákosi Mátyással Rákosi elvtárs július 20-án megbeszélést tartott a Színház- és Filmművészeti Szövetség egyes vezetőivel és a Népművelési Minisztérium vezetőivel. A beszélgetésen a párt PB részéről Szálai Béla elvtárs, Andics Erzsébet elvtársnő, Simó Jenő elvtárs, Nagy Magda elvtársnő és Bárányi Gyula elvtársak vettek részt. A Szabad Nép részéről Horváth Márton elvtárs, a Népművelési Minisztérium részéről Darvas József, Kállai Gyula, Non György és Ibos Ferenc elvtársak vettek részt. A Színház- és Filmművészeti Szövetség részéről Nádasdi Kálmán, a Szövetség elnöke, Both Béla, a Szövetség főtitkára, Gellért Endre, Horvai István, Ladányi Ferenc, Major Tamás, Simon Zsuzsa, Várkonyi Zoltán, Bessenyei Ferenc és Mészáros Ági. Darvas József bevezető beszédében három kérdést vetett fel tárgyalási alapul: 1. A színházak műsorterve hogyan szolgálta a párt politikáját. A színházak életében jelentett talán a legnagyobb eltorzulást a jobboldali elhajlás. A színház sokszor feladta a népnevelő szerepét. Ez a következő jelenségekben nyilvánult meg: a mai élet ábrázolására alig került sor; és ha igen, akkor sem a legfontosabb kérdéseket vitte színpadra az író és a színházi dramaturgia. Ugyanez áll a szovjet színdarabokra is (kevés került bemutatásra és azok is főleg vígjátékok, bohózatok voltak.) A népi demokratikus darabok pedig szinte teljesen eltűntek színpadjainkról. Rossz értelemben vett siker-politika irányította nagyrészt a műsortervet. A színházak belső politikai légköre romlott (pl. a Nemzeti Színház nyílt levele,*** különféle ellenzéki megnyilvánulások, eltorzítások stb.). A pártos légkör visszahanyatlott, egyes vezető színészek passzív, sőt cinikus magatartást tanúsítottak fontosabb kérdésekben. Az apolitizálódás kihatott a művészek munkájára, a művészi színvonalat gyengítette. Tágabb teret adott az erkölcsi lazulás számára (pénzhajhászat, alkoholizmus stb.). A márciusi határozat*9 óta lényeges javulás még nem mutatkozott ezen a területen. 2. A nép és a színház viszonya: Régen a politikai munka vitte siker felé a fontos eszmei mondanivalójú darabokat. Most sajnos nem így áll a helyzet. A szakszervezet és bizonyos fokig a pártszervezetek is levették kezüket a közönségszervezésről. Színházfejlesztésünk célja, hogy az ipari központokat és a mezőgazdasági megyéket is saját színházzal lássa el. 3. Gazdasági feladataink: évről évre csökkenteni kell a deficitet. A színészek megterheltsége feszített - bérezésük nem szocialista bérezés. A színházak bérproblémáit rendezni kell. A hozzászólók több kérdést vetettek fel. Elsősorban tisztázni kell elvileg a párt és az állam irányítását, bíráltak a Népművelési Minisztériumot, a gyenge állami irányítás, a sok bizonytalankodás s a művészekkel való rossz kapcsolat miatt (Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Bessenyei Ferenc). Többen felvetették, hogy több alkotói szabadságot és nagyobb bizalmat kérnek. Igen nagy teret szenteltek a hozzászólók az új magyar dráma ügyének. Major megállapította, hogy a Nemzeti Színház múltba néző volt. Élőbbé kell tenni a műsort, ezt maguk a Nemzeti Színház művészei is érzik. A klasszikus darabokat azonban fel lehet használni arra