Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Függelék - Dokumentumok az ötvenes évek színházi életéből, közli: Strasszenreiter Erzsébet
is, hogy új magyar darabok szülessenek: megtanítja a mi íróinkat drámaszerkesztésre, színpadismeretre, társadalomismeretre. Az új színházi évad előkészületei Major szerint jóval biztatóbbak, mint a tavalyi volt. (Három új magyar darabot akar a Nemzeti bemutatni: Karinthy, Vészi, Háy készülő drámái.) Fel kell adni a rossz értelemben vett siker-keresést - mondotta Major -, támogatni kell a helyes politikai mondanivalójú új magyar darabot. Ennek érdekében meg kell erősíteni a közönségszervezést és az írókkal való kapcsolatot szélesíteni kell. Gellért Endre ugyancsak az új magyar darabért való törekvések fontosságát állította felszólalása középpontjába. Véleménye szerint mind több és több a klasszikus darab, s így lassan kiszorulnak a mai élet problémái. A Nemzeti Színház így végül múzeum lesz. Minden erőt az új magyar, az új szovjet és a mai népi demokratikus darabok műsorra tűzésére kell fordítani. Gellért szerint a legnagyobb baj darabjaink minőségével van. Nem időtálló, sem művészileg, sem politikailag nem bírják ki az éveket az új magyar darabok. Több kísérletezésre lenne szükség a drámaírók részéről, több alkotói szabadságra, mert a színház csak élő irodalmon nevelkedhet. Bessenyei Ferenc felvetette, hogy drámaíróink sokszor kihagyják a közönség igényének figyelembevételét. így az új magyar darabok sokszor mélyen a nép igényei alatt vannak. A közönségszervezés csak pénzszerzési lehetőséggé válik. Véleménye szerint minden színháznak arra kell törekedni az új magyar darab létrehozása érdekében, hogy minden színház állandó írói kört vonzzon. A háziszerzők jobban megismerik a színészeket, az egész társulatot, s ez újabb darab megírására inspirálja őket. Hogy a színészek segítsenek demokratikus államunknak, hogy hasznot hajtsanak, szükség van arra, hogy az állam és párt vezetői több bizalommal forduljanak színművészeink felé, ne tartsák őket ellenségnek, becsüljék meg munkájukat. Ladányi Ferenc elmondotta, hogy több segítséget várt volna, de mint igazgatót magára hagyták. A közönség szavára is figyelni kell, amikor új magyar darabot írat a színház. Véleménye szerint nagyon előreszaladtunk, a dolgozó nép szórakoztatásával nem eléggé számoltunk. Ezért van az, hogy sokszor a színházi közvélemény és a kulturális vezetők is lenézik, lekicsinylik a jó vígjátékot is, és sokszor besorolják a jó operettet a kultúrszemét közé, ami ellen küzdeni kell. A közönséget szervezni kell az új magyar darabok megnézésére, s ebben a pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek több segítséget kell nyújtaniok. Horvai István szerint az új magyar darabok azért késnek, mert a kritika nem segíti eléggé megerősödni az új írói törekvéseket. Színházi kritikánk igen alacsony színvonalú. A dramaturgia igen sokat kínlódik az írókkal, míg egy új magyar darabot sikerül színre vinni. Mégsem az a helyes, hogy a dramaturgok írják meg az írók helyett a darabot. Ezért ő is támogatja azt a törekvést, hogy egy-egy színház háziszerzőket alakítson maga köré. Ibos Ferenc, a Színházi Főosztály vezetőhelyettese szerint megtévesztők azok a számadatok, amelyek csak azt mutatják ki, hány új magyar darabot mutat be egy színház. Igen fontos az is, sőt sokszor az a lényegesebb, hogy hányszor megy egy új magyar darab. Ezért a következő évad műsortervét csak akkor mondhatjuk sikeresnek, ha meglátjuk, milyen látogatottságot érnek el az új darabok. Sok felszólalás foglalkozott a színházak gazdasági kérdéseivel is.