Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Függelék - Dokumentumok az ötvenes évek színházi életéből, közli: Strasszenreiter Erzsébet

STRASSZENREITER ERZSÉBET Dokumentumok az ötvenes évek színházi életéből Az itt közreadott dokumentumokat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet égisze alatt készülő kiadvány anyagából emeltük ki. A magyar színháztörténet 1945 utáni időszakából az Intézet eddig már két dokumentumgyűjteményt jelentetett meg. (1. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 február-december, Magyar Színházi Intézet 1989; 2. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1946-1949, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 1990. I-II. köt.) E kiadvány-sorozat következő kötete az egypártrendszer korszaka első periódusának, az 1948-1956-os éveknek MDP-s színházi irataiból közöl majd gazdag válogatást. Az 1947-1950 között kiépített egypártrendszerű hatalmi struktúrában az uralkodóirányító pozícióba került Magyar Dolgozók Pártja (MDP) a társadalmi élet minden szférájában és szintjén domináns szerepet szánt magának. Ez vonatkozott bizonyos mértékben a színház világára is. A társadalmi életben végrehajtott radikális változások: a többpártrendszerű parlamentáris demokrácia felszámolása; a társadalmasítás - államosítások útján történő - megvalósítása az iparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban; a kulturális elmaradottság felszámolását célzó „kulmrális forradalom" elindítása stb. a színházakat, a színészeket, a színházművészetet sem hagyták érintetlenül pozitív és negatív értelemben egyaránt, bár e szféra a nagy politikai áramlatok marginális területét alkotta. A színházi életet az új hatalmi struktúrában vezető pozícióba kerültek igyekeztek az általuk kijelölt útra terelni. Állami vonalon továbbra is a végrehajtó hatalom, azaz a Művelődési Minisztérium Színházi Főosztálya felügyelte, ellenőrizte, irányította az e területen folyó munkát, intézte a napi ügyeket, a költségvetési, műsorpolitikai stb. feladatokat - természetesen messzemenőn szem előtt tartva az MDP által meghatározott elveket, szempontokat. Ezzel párhuzamosan az MDP országos, központi és középszintű apparátusában létrehozták azokat az osztályokat, amelyeken belül egy-egy alkalmazott, pártmunkás-szakember avagy kisebb létszámú csoport a színházi, színházművészeti munkáért volt felelős. A színházi ügyek kezdetben az MDP KV Agitációs- és Propaganda, majd a Kulturális és Tudományos, később az önállósult Kulturális Osztály színházi referenséhez, illetve alosztályához tartoztak. Az itt dolgozó szakemberek, munkatársak álltak kapcsolatban az állami hivatalokkal, színházi vezetőkkel, szakemberekkel, színészekkel, a munkahelyi pártszervezetek vezetőségeivel, titkáraival. Ők közvetítették a politikai vezetés művészeti-ideológiai kívánalmait, az operatív szervek: a Titkárság, a Politikai Bizottság, az illetékes osztály konkrét kérdésekben hozott döntéseit, határozatait. Másfelől közvetítették felettes szerveknek a „kinti" - állami, szakmai - problémákat. A szűken értelmezett szakmai kérdések a Színházi Kamara helyébe lépő Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség kompetenciájába kerültek. A Szövetség kongresszusain választott vezetőség irányította elvben a színházak szakmai munkáját, mondott véleményt színházművészeti kérdésekben. A valóságban azonban a Szövetségen belül működő pártvezetőségre s még inkább a kommunista aktívára szűkült e munka. A szociális-, bér- stb. problémákkal az 1948-ban átszervezések útján létrejött társadalmi szervezet, a Színházi Dolgozók Szakszervezete törődött.