Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Függelék - Dokumentumok a két világháború közötti romániai magyar színjátszás idejéből, közli: Enyedi Sándor

Kérnünk kell a cenzúra eltörlését. Felajánljuk helyette a legszigorúbb cenzort: jó ízlésünket és művészi lelkiismeretünket. De ha a cenzúra teljes eltörlése most még nem volna lehetséges, akkor kérnünk kell legalább annak liberálisabb kezelését, a politikától mentes, művészi törekvések tiszteletben tartását és lehetőleg a cenzúra egységesítését. Ma a helyzet az, hogy minden városban más-más irányelvek s más-más korlátozások szempontjából gyakorolják a cenzúrát. Ami az egyik helyen tilos, az a másik városban meg van engedve. A sokszor utazó kisebb társulatok minden új állomáshelyükön újra és újra cenzúra alá kell hogy bocsássák műsorra tűzött darabjaikat, melyek már sokszor 8-10 cenzúra-pecséttel vannak ellátva. Elviselhetetlenül megnehezíti a működést a fölösleges zaklatás. A cenzúra egységesítésével, irányelveinek, korlátainak általános megszabásával s lehetőleg szélesítésével kellene sürgősen segíteni a bajon addig is, míg a cenzúra teljesen eltörölhető lesz. Mi az általános emberi kultúra szolgálatában készséges örömmel és lelkesedéssel tolmácsolnók a román színpadi irodalom jeleseit is, de addig, amíg a cenzúra pörölycsapásai megtiltják azt, hogy saját nemzeti kultúránk klasszikusait vagy akár ártatlan magyar népszínműveket is előadjunk, művészekhez nem méltó meghunyászkodásnak és érdekhajhászó hízelkedésnek látszanék a mi készségünk. Kérjük, hogy szabályozza a művészeti minisztérium egységesen s minden színházra való kötelező érvényességgel a szabadjegyek kérdését. Olyan rendszertelenség s olyan túlzott igények súlyosítják most az egyes igazgatók budget-jét, amik immár elviselhetetlenek. Méltóztassék sürgős rendeletben közölni s e rendelet másolatát minden igazgatónak kiadni, hogy milyen hatóságnak jár szabadjegy s hány darab. Kérjük, méltóztassék az illetékes minisztérium vagy vasút-igazgatóság útján a színtársulatok utazásai alkalmával a félárú személy- és podgyászszállítás kedvezményeit megadni. Miután tudomásunk van arról, hogy az új államalakulat keretében más nyelvű nemzetek is fejleszteni akarják új színházalapításaikkal a kultúrát, kérjük, hogy minden nemzet ily irányú törekvésének a legmesszebbmenő liberalizmussal s a legszeretőbb támogatással méltóztassék segítségére sietni. Mi testvéri szeretettel és bajtársi készséggel nyújtjuk feléjük jobbunkat. Kérnünk kell, hogy a román színházak turnéi bizonyos előre megállapított rendszer szerint intéztessenek. Azoknak a városoknak az igazgatóival, ahová a turné tervezve van, az előadások napjait legalább két héttel előbb közöljék a vezetők. Miután pedig a turnék rendszerint az illető színigazgató fölszerelését használják, s miután azokon a napokon is élniök kell az ott lévő társulat tagjainak, szociális szempontból is méltányos az a kérésünk, hogy azokon a napokon, amelyeken a turné játszik, az ott levő színigazgató egész személyzetének napi fizetése megtéríttessék. Ez annál könnyebben teljesíthető kívánság, mert a turnék mindig rendkívül felemelt helyárak mellett tartják előadásaikat, s így a bevételi többletből bőségesen futja a kenyerüktől azokra a napokra megfosztott tagok kárpótlására. Kérünk továbbá olyan rendelkezést, hogy az igazgatók csakis színtársulatok számára legyenek kötelezhetők a színház átadására. Hangversenyek, felolvasások mindig megtarthatók a város nagytermében, nem méltányos tehát, hogy fölösleges módon fosztassanak meg a színtársulat tagjai megélhetőségük lehetőségétől. Miután szociális kötelesség, hogy az általános drágulással lépést tartson a színészek fizetésének emelése, a létminimum biztosítása, ehhez pedig szükséges az, hogy a helyárak az egyre növekvő kiadások arányában emeltessenek, s miután az egyes helyi hatóságok rövidlátása nem látja be a parancsoló szükségességet, kérjük, méltóztassék általános rendelet-