Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Rajnai Edit: A Magyar Színház műsorpolitikájának története (1907-1918)

kori, kikosarazott kérőjében (I. felv.). A kérő visszatér, és meghódítja az asszonyt, de csak a második felvonás Vilma álmodta álomjátékában, amely a hajdani búcsúlevél ígéretét váltja be, torzító, valószerűtlen groteszkséggel: bátor katonaként, hideg diplomataként, híres művészként és szegény cselédként varázsolja Vilma álmába és a színpadra Szabó Györgyöt, a hajdani kérőt (II. felv.). Az álomjáték hódító Szabója azonban a valóságban kiábrándítóan híján van mindazoknak a tulajdonságoknak, amelyek a levélben ígértek beváltásához hozzásegíthették volna. így a darab szereplőinek élete - Szabó konkurensi alkalmatlansága és Vilma elhatározása miatt - a romantikus hevületű ábrándok és a kísértő féltékenység eltűnése után visszatér a mindennapi családi boldogság józan keretei közé (III. felv.). Molnár sziporkázó dialógusai mellől a bohózatok helyzetkomikuma, alakjainak egy vonással felskicceit jellemrajza sem hiányzik. Az álomjáték sokat megőrzött mindebből. A kegyelmes asszony álombeli estéjén résztvevők a kiélezett szituációnak megfelelően csak egyetlen karalrterisztikus jellemvonással rendelkeznek: a grófné hisztérikusan félti háza jó hírét, Micike méltóságos a grófnő készséges visszhangja és asszisztense, a titkár csupán ügybuzgó, Vilma szerelemre és áldozatra kész; Szabó Györgyöt pedig, aki négy alakban jelenik meg, mindig az adott figurának a levélben is megfogalmazott és az álomban komikussá nagyított vonásai jellemzik. Kelemen karaktere, féltékenysége azonban nem fér meg a hétköznapok diktálta keretek között, így a Vilma álmában szereplő férj töretlenül ragaszkodhat az ébrenlét pillanataiban megjelent önmagához. Felfokozott érzékenysége, asszonyféltése az álomjáték irrealitásába és komikumába illik bele. A nevettető bohózati ötletekre, karakterekre igény volt, a keret, a mese azonban megváltozott. Szabó György „alakváltozatai" a bohózatokban fel-felbukkanó figurák sorozatába illeszkedik bele. Vilma álmának „világhírű" énekesére például rímel a Leni néni című énekes bohózat ripacsa, Rivarol. Mindkét szerepet Csortos Gyula játszotta az Izabella téren. A vidám műsor változásainak tartalmát a repertoárréteg nagy sikereinek témái pontosan jelzik. A farkasban Kelemenek felboruló, majd visszarendeződő családi békéjének története mellett ott vannak férjhez menendő lányok vagy újra férjhez menendő asszonyok szellemes és eredményes hadműveletei (A kisasszony férje, Grün Lili, Hallói), a semmiből vagyont és pozíciót teremtő fiatalemberek vagy családok karriertörténetei (A szerencse fia, Frankfurtiak, és ide sorolható még a Dollárpapa, valamint A kis lord című „kitagadott gyerek"-történet is), a császári és királyi hadsereg kigúnyolása (Csákó és kalap) - mindezek ki is merítik a kedvelt vígjátéktémákat.

28 A „boldog békeidők" konszolidálódott budapesti polgárságának megállapodott szemlélete vitte sikerre e produkciókat. Az a felfogás, amely a megszerzett vagy megszerzendő gazdasági-egzisztenciális szintet, s az ehhez kapcsolódó morális értékeket feltétlenül megőrizni kívánja, és a színpadon elsősorban ezek megerősítését szeretné látni: az érvényesüléshez való képességeket, tudást és jó fellépést, ezek társadalmi sikerességét, valamint a család anyagi-érzelmi egységét és sérthetetlenségét. Azok a vígjátékok, amelyek nem ezekkel a problémákkal foglalkoztak vagy túlságosan sértették a közönség társadalmilag szabályozott erkölcsi érzékenységét és lelkiismeretét, kihullottak a rostán. Erre a sorsra jutott Lengyel Menyhért és Hatvány Lajos közös műve, a Szűz - a nászéj szakától rettegő leány története -, Roberto Bracco a Tökéletes szerelem című darabja, illetve Lengyel Menyhért Róza nénije - az ügyes házasságszerző asszony és ügyefogyott klienseinek története - is.

29 A vígjátékműsor és a társadalmi drámák egyensúlya az Izabella téren 1907 és 1918 között elsősorban a két műsorréteg sikeres témáinak és történeteinek hasonlóságán alapult. E repertoárrétegek megközelítően azonos összesített előadásszáma ellenére a Magyar Szín-