Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Nagy Ildikó: „Háromszínű zászló", avagy „Az orfeum tanyám: Ott békén hagy hazám!"?

szerült. Ezek után a király Tisza Istvánt bízta meg kabinetalakítással. Tisza elhatározta, hogy megvalósítja régi tervét az obstrukciók végleges megszüntetésére, s keresztülviszi a házszabály-revíziót. 1904. november 18-án, puccsszerűen, egy jól megrendezett színjáték keretében, félbeszakítva az ellenzék obstrukcióját, Perczel Dezső házelnök szivarzsebéből kirántott zsebkendőjének jeladására híveivel megszavaztatta a házszabályokat megszigorító és az obstrukciót tiltó törvényjavaslatot. Az ellenzék hiába tiltakozott, végül az ülés verekedésbe fulladt. A János vitéz premierje éppen 1904. november 18-án este volt. A darab egyre fokozódó sikerével párhuzamosan robbant ki az 1905-1906. évi kormányzati válság, majd pedig kibontakozott a király által kinevezett Fejérváry Géza miniszterelnök ún. darabontkormánya elleni nemzeti ellenállás, amely végül is egy koalíciós kabinet létrejöttéhez vezetett. Közben pedig Kukorica Jancsiról egyre inkább kiderült, hogy a kor hőse. A János vitéz óriási sikere megihlette Mérei Adolfot és Vágó Gézát. Zenés paródiájukat, a Kukoricza Jónást

3 1905. június 21-én mutatta be Krecsányi Ignác színigazgató társulatával a Városligetben. A darab szellemes paródiája Kacsóhék daljátékának és egyúttal különböző aktuális kül- és belpolitikai eseményeknek, illetve személyiségeknek. A paródiának most csupán egyetlen, a gondolatmenetünk szempontjából leglényegesebb jellemvonását emeljük ki. Mégpedig azt, hogy a daljáték mely elemeit hangsúlyozza és karikírozza? Elsősorban az eredeti mű provincializmusát, együgyűséget, melodramatikus-patetikus elemeit, álszemérmességét, a szerzők hirtelen megtollasodását. A darab helyszíne igazi fővárosi miliőbe kerül át, a Városligetbe. Jancsiból Kukoricza Jónás izraelita ügyvédbojtár lesz, Iluskából szerelemre éhes kasszírnő, a francia királyból képviselői babérokra vágyó új báró, a francia királylányból emancipált bárókisaszszony. A darab számos aktuális kül- és belpolitikai eseményre utal. Elsősorban a zűrzavaros balkáni helyzetre, az orosz-japán háborúra, az orosz birodalom várható összeomlására, valamint Fejérváry Géza darabont-kormányának bukására és az ún. nemzeti ellenzék győzelmére. A daljátéknak csupán egyetlen elemét nem éri fricska, mégpedig a nacionalista mozzanatait. A paródiában is van egy zászlójelenet, amely legalább olyan hatásos, mint az eredeti. Jónás ugyanúgy elutasítja az idegen lobogót, mint Jancsi. „Strázsa: (behozza a piros-fehér-zöld lobogót, Jónás térdet hajt előtte vagy megcsókolja) Jónás: Az a lobogó nem kell nekünk, szépséges bárókisasszony! A magyarnak nemcsak az istenében, hanem a lobogója színében is van a szentháromsága! Piros, fehér, zöld!"

4 Két esztendővel a János vitéz premierje után, 1906. november 27-én a budapesti Magyar Színházban mutatták be Magyarországon első ízben Lehár-Leon-Stein Víg özvegy c. operettjét, Turchányi Olgával és Ráthonyi Ákossal a főszerepben. A darab ősbemutatóját 1905. december 30-án tartották Bécsben a Theater an der Wienben, és igazi „Bombenerfolg" volt. A magyar publikum a bécsihez hasonló lelkesedéssel fogadta az új operettet. A Magyar Színház 287-szer játszotta a darabot, azután pedig átvette a Király Színház. A sajtókritikák tükrében egyértelmű, hogy elsősorban Lehár muzsikája bűvölte el a közönséget, a szövegkönyvről megoszlottak a vélemények. Pedig a librettó alapjául szolgáló Meilhac-vígjátékot, Az attachét a magyar közönség jól ismerte és kedvelte. Hiszen 1877-től a Nemzeti Színház állandó repertoárdarabja volt. A Víg özvegy esetében sem érdektelen a forrásul szolgáló mű és a szövegkönyv öszszehasonlítása. Az eredeti francia darab cselekménye egy Marsowia nevű képzeletbeli szláv