Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Nagy Ildikó: „Háromszínű zászló", avagy „Az orfeum tanyám: Ott békén hagy hazám!"?

államban játszódott. A vígjáték bécsi és budapesti változatában azonban egy meg nem nevezett aprócska német állam párizsi követségén. A nagykövet azt a megbízást adja legléhább, iszákosságáról, lóversenyszenvedélyéről ismert szoknyabolond attaséjának, hogy tartsa távol özvegy Palmer bárónétól a párizsi fiatalembereket. A báróné ugyanis 20 milliót örökölt bankár férjétől, és ennek az összegnek az ország határain belül kell maradnia. Prachs attasé a bárónéval való első találkozás során figyelmezteti Madelaine-t, hogy nagy vagyona megfosztja az igaz szerelem lehetőségétől. Hiszen egyetlen becsületes szerelmes férfi sem fog kérőként jelentkezni nála. Sőt, azt is kijelenti, hogy soha semmilyen körülmények között nem csatlakozna hódolói táborához. Prachs vállalt feladatát, a széptevők és hozományvadászok távoltartását becsülettel teljesíti, közben azonban beleszeret a nőbe. Könnyelmű kijelentése és Madelaine vagyona azonban érzelmei eltitkolására ösztönzik. Hiába próbál belőle vallomást kicsikarni a nő. Közben Prachsról kiderül, hogy valójában rendkívül jellemes férfi, hű barát, párbajhős, a bajba jutottak védelmezője. Prachs csupán akkor veszíti el hidegvérét, amikor Madelaine-t egy félreeső szobában rajtakapják egy párizsi fiatalemberrel. Nem tudja ugyanis, hogy a nő a nagykövet feleségének félrelépését vállalta színleg magára. Prachs csak amikor azt hiszi, hogy Madelaine máshoz megy feleségül, vallja meg szerelmét. A darab természetesen heppienddel végződik. A szövegkönyv megőrzi a cselekmény vázát, a szereplők személyiségjegyeit, de a legvalószerűtlenebb mozzanatokat korrigálják és megváltoztatják a helyszínt. A darab nem egy német, hanem egy képzeletbeli szláv állam, Pontevedró párizsi követségén játszódik. 1867-ben Offenbach még megtehette, hogy A gerolsteini nagyhercegnőben egy német kisfejedelemséget parodizáljon. Az egységes német nemzeti állam megalakulása után, illetve a századfordulóra egyre szorosabbá váló osztrák-német kapcsolatok figyelembevételével a Víg özvegy már nem játszódhatott német földön. Annál jobb helyszínül kínálkozott a zűrzavaros, félfeudális viszonyairól és puskaporos levegőjéről hírhedt Balkán. Kelet-, illetve Dél-Európa a korszakban egyébként is a vicclapok és parodisták kedvenc céltáblája volt. A térségben játszódó ironikus-parodisztikus regények sorából kiemelkedik a János vitéz egyik társszerzőjének, Heltai Jenőnek két regénye, a VII. Emánuel és kora, illetve a Family Hotel, amelyek Cirillország trónörökösének, majd uralkodójának kalandjait beszélik el. A Víg özvegy librettistáinak mintája azonban egy létező balkáni ország, Montenegro volt, amely iránt erős érdeklődést mutatott a Monarchia. Az operett komikus figuráját, Nyegus követségi írnokot a montenegrói trónörökösről nevetek el a szerzők; a nagykövet, Zéta Mirkó pedig szintén egy létező montenegrói hatalmasság nevét viseli. Az ősbemutatón a főhős Daniló maszkja és kosztümje hasonlított az igazi trónörököséhez. Az átlátszó elnevezés, illetve a feltűnő azonosságok kisebb botrányt váltottak ki. A Bécsben tanuló montenegrói diákok tiltakoztak a parlament előtt, később Triesztben és Konstantinápolyban is hasonló megmozdulásokra került sor.

5 A cselekmény lényegében változatlan maradt. Zéta Mirkó pontevedrói követ meg akarja akadályozni, hogy Glavari Hanna 20 milliós öröksége idegen kézbe kerüljön. Daniló vígjátéki elődjénél is sokkal lumpabb, csupán az orfeumban a grizettek társaságában érzi jól magát, és a haza érdekei iránt meglehetősen érzéketlennek mutatkozik. Zéta első hívására csupán annyit üzen Nyegussal: „hogy torkig van már a hazával. Hogy a könyökén nő már ki az egész tisztelt haza." A követ, aki szerint „Ha édes a hazáért meghalni, hát még édesebb a hazáért megmilliósodni",

6 végül ráveszi arra, hogy tartsa távol ifjúkori szerelmétől (ez új mozzanat), Hannától a hozományvadászokat. Az orfeumhölgyek lelkes rajongójának szívében felébrednek a régi érzelmek, amelyek bevallására azonban az asszony a legszebb dalai-