Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Nagy Ildikó: „Háromszínű zászló", avagy „Az orfeum tanyám: Ott békén hagy hazám!"?

A különböző kritikákban kiemelt sikertényezők közül a negyedik a legnehezebben értelmezhető. Eszerint a János vitéz azért kitűnő darab, mert ízig-vérig magyar, illetve nemzeti. A korszakban kevés irodalmi vagy más művészeti alkotás érdemelte ki ezt a jelzőt; hiányáról annál többet panaszkodott a konzervatív kritika. A kiegyezést követő közel négy évtized során a polgárosodás előrehaladásával, a gazdasági élet fellendülésével párhuzamosan megerősödött a magyarság nemzeti öntudata. A politika, a társadalom és a művészet területén egyaránt érezhetővé váltak ennek jelei. Az 1890-es évektől felerősödtek a törekvések az Osztrák-Magyar Monarchián belül a magyarság politikai és gazdasági súlyának növelésére. A különböző művészeti ágazatokban pedig megnőtt az igény a nemzeti jelleget hangsúlyozó műalkotások iránt. A színház szférájában sokáig a népszínmű volt az a műfaj, amely meg tudott felelni ezeknek az igényeknek. A századfordulóra azonban annyira sablonossá és korszerűtlenné vált, hogy teljesen háttérbe szorult az új, divatos műfaj, az operett mögött. Az operett a népszínmű valamennyi funkcióját át tudta venni, kivéve a hazafias érzületek ápolását. A kritika pedig hiába sürgette a nemzeti operett megalkotását. Kacsoh-Heltai-Bakonyi János vitéze azonban végre megfelelt a várakozásoknak. Hiszen a nemzet koszorús költőjének „legmagyarabb és legbájosabb népmeséjé"-t adaptálta. Felhasználta a magyar színjátszás tradícióit, elsősorban a népszínművet és a tündérjáték elemeit. Magyar miliőben játszódik, zenei világa pedig a szintén ízig-vérig magyarnak érzett népies műdalból táplálkozik. A kortárs kritikusok a korábban elemzett négy fő ok mellett fontos sikertényezőnek tartották a színészek játékát és a darab „szép kiállításá"-t. A színészek közül kétségtelenül kiemelkedik Kukorica Jancsi szerepében a kor népszerű primadonnája, Fedák Sári. Ugyancsak Bókay számol be arról, hogy erősen drukkoltak Beöthyék, hogyan fogadja a közönség a gatyás, szűrös, árvalányhajas kalapban, sarkantyús csizmában, bottal és karikás ostorral megjelenő Fedákot. Aggodalmaik azonban feleslegesnek bizonyultak, a siker óriási volt. Fedák partnere Iluska szerepében Beöthy új felfedezettje, Medgyaszay Vilma, a későbbi nagyszerű sanzonénekesnő volt. Ragyogó énekhangja, szépsége és bája nem maradt hatástalan, s gyorsan a közönség kedvence lett. Enyelgésüknek egy kis pikantériát kölcsönzött, hogy Kukorica Jancsit is színésznő, Fedák alakította, de a darabból hiányzott a francia operetteken felnőtt közönség által szinte már elvárt, nyílt erotika. Fedák partnerei is egytől egyig kiváló alakítást nyújtottak. Ugyanakkor jelentős szerepe volt a János vitéz fogadtatásában a közhangulatnak és a kor politikai légkörének is. A közös hadsereg kérdése a kiegyezés óta az egyik legérzékenyebb pontja volt az osztrák-magyar közjogi viszonynak, állandó viták, sérelmek és elégedetlenségek forrása. A századfordulón egyre határozottabbak azok a magyar követelések, amelyek a német nyelvű és szellemű hadseregben legalább nemzeti szimbólumok (zászlók, jelvények) és a magyar vezényleti nyelv használatát igényelték. Ezeket a követeléseket a legszélesebb közvélemény támogatta, hiszen a probléma minden katonaköteles férfit érintett, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Nem csoda tehát, hogy a már az első felvonás legelején megjelenő huszároknak (még ha mesebeliek is), a nemzeti zászló fölpántlikázásának óriási sikere volt, nem is beszélve a huszár-egyenruhában feszítő Fedák Sáriról. A darabnak azonban nem csupán a katonai kérdés érintése adta a politikai aktualitását, hanem a közben zajló országgyűlési események is. 1903 januárjában újra napirendre került a parlamentben a katonai kérdés, ekkor ugyanis Fejérváry Géza báró, honvédelmi miniszter létszámemelési javaslattal állt elő, amelynek vitája obstrukcióba fulladt, s rövidesen Széli Kálmán miniszterelnök bukásához vezetett. A következő Khuen-Héderváry-kormány is rövid kormányzás után távozni kény-