Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Nagy Ildikó: „Háromszínű zászló", avagy „Az orfeum tanyám: Ott békén hagy hazám!"?

A Király Színházban 165-ször játszották megszakítás nélkül a darabot telt ház előtt, amire a magyar színházi életben addig még nem volt példa. Út hónap alatt kétszázezren látták az előadásokat, mialatt a zenés játék szövegeiből egymillió, a kottáiból pedig félmillió példány fogyott el, és néhány hónapon belül 29 vidéki színház vette meg a darab előadási jogát. A sajtóban megjelent kritikák hangja az előadások számának növekedésével egyenes arányban vált egyre elismerőbbé és lelkesebbé. A kritikusok négy alapvető tényezővel magyarázták e darab óriási sikerét: a legnagyobb nemzeti költő művének és szellemének kitűnő színpadi adaptációja lett a szövegkönyv, a darab ízig-vérig nemzeti, jók a versek és kiváló a zene. A színpadi adaptáció készítője Bakonyi Károly állami hivatalnok volt, aki az első igazán sikeres magyar operett, Huszka Jenő Bob hercegének szövegkönyvét is írta. Petőfi Sándor elbeszélő költeménye 27 fejezetre tagolódik: falusi életképpel indul, ezt követően pedig megkezdődik a főhős, Kukorica Jancsi földi, majd fokozatosan az irreálisba, a mese világába emelkedő kalandjainak sorozata (zsiványkaland, huszárkalandok, tengeri vihar, menekülés griff-háton, óriáskaland, küzdelem a medvékkel, oroszlánokkal és a nagy sárkánykígyóval), hogy a történet Tündérországban fejeződjék be. Ezzel szemben a librettó elhagyja az eredeti mű legfőbb vonzerejét, báját adó összes kalandot, kivéve a franciák megsegítését. A megmaradó, meglehetősen gyér cselekményt a librettista három felvonásra osztja el. Az első a faluban, a második a francia királyi udvarban, a harmadik Tündérországban játszódik. Az alapképlet megegyezik az eredetivel. A falu két árvája szereti egymást, s amíg enyelegnek, elkóborol Jancsi nyája. Ezért világgá kell mennie, illetve a daljáték szerint katonának kell állnia, hogy megcsinálja a szerencséjét. Az eredeti gárda - az Iluskába reménytelenül szerelmes - Bagóval bővül, akinek nemcsak a cselekményszegény librettóban van fontos szerepe, hanem humort is visz a darabba. Az eredeti Petőfi-művel ellentétben a librettó eklektikus elemekből áll. Az első felvonás hangvételében, szemléletében, egész eszköztárában olyan, mint egy „klasszikus" népszínmű: mesterkélt népies hang, szalonnépies szemlélet jellemzi. A felvonás tartalma lényegében megegyezik a Petőfi alkotta történet első részével, a falu két árvájának szerelmi jelenetével. A juhok azonban itt nem maguktól szélednek szét, hanem része van benne a csősznek is, akit Iluska gonosz mostohája vesztegetett meg. A felvonás leghatásosabb jelenete, amikor a strázsa felszólítására Iluska fölpántlikázza a huszárok zászlóját. Az első felvonásban az érzelmes elemek dominálnak. Az eredeti János vitézben is vannak ilyenek, mint például a szerelmesek búcsúja vagy Jancsi Iluska sírjánál, de a daljáték szövegkönyvében egyértelműen túltengnek. Petőfi János vitézéi végigkíséri a humor. Igaz, komikum a librettóban is van - főként Iluska mostohájának és a pityókás Bagónak a jóvoltából. Az érzelmesség és a némi humor mellett azonban sokkal inkább a pátosz uralkodik ebben a részben, amely a huszárok megjelenését, a zászló fölpántlikázását, a verbuválási jelenetet tartalmazza. Az első felvonás mindazonáltal a legcselekményesebb, s ebben hangzik el a legtöbb népszerűvé vált dal is. A második felvonás a francia királyi udvarban játszódik. Petőfi Kukorica Jancsijának kalandjai közül csupán ezt az egyet tartotta meg Bakonyi Károly: Jancsi társaival megmenti az együgyű, tehetetlen francia királyt és országát a töröktől, a felajánlott jutalmat és a francia királykisasszony kezét viszont elutasítja. A többi csodás kaland megvalósítása nyilván súlyos színpadtechnikai nehézségeket támasztott volna. Ez a felvonás teljesen elüt az előzőtől: olyan, mint egy operett, amely egy kicsit bécsies, vagy inkább franciás. Erős iróniával ábrázolja az új szereplőket, főként a francia királyt. Ebben a felvonásban már lényegesen