Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Nagy Ildikó: „Háromszínű zászló", avagy „Az orfeum tanyám: Ott békén hagy hazám!"?

kevesebb a cselekmény, mint az előzőben. Bagó megjelenésére van szükség, hogy tovább tudja vinni a szerző a történetet. A darab az Egy rózsaszál... c. dallal ismét az érzelmesség felé hajlik, s ez a hangnem a harmadik, Tündérországban játszódó felvonásban tetőződik. Az utolsó rész tündéries játék, amelyben alig történik valami. Kukorica Jancsi és Bagó vándorolnak a pusztában. Ez a felvonás a darab - zenéjét és szövegét is tekintve - legkevésbé megoldott része. Bagóban a hazai darvak látása felébreszti a honvágyat, s visszafordul. Jancsi megérkezik egy tóhoz, beledobja a rózsáját, és ezzel egyszeriben Tündérországban terem, ahol megtalálja Iluskáját. A szövegkönyv legvitathatóbb része a befejezés. Petőfi elbeszélő költeménye a következő strófával zárul: „A tündérnemzetség gyönyörű körében S kedves Iluskája szerető ölében Mai napig János vitéz őkegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme." A daljáték azonban egész másképpen fejeződik be: a tündérkirállyá koronázott János vitéz a hazai furulyaszó hatására ellenállhatatlan honvágyat érez, s akár még nagy megpróbáltatások árán visszaszerzett Iluskáját is feláldozná, csakhogy még egyszer meglássa az imádott pusztát: Jancsi: Iluskám, szeretlek! Meghalok utánad! De te ezt nem érezheted ami most a szívemet facsarja. Mennem kell, a honvágy fojtogat, szól a furulya! Isten veled! Ha igazán szeretsz, hát gyere utánam. Iluska: Jancsi ne menj el, meghalok utánad! És Iluska ugyanúgy nem tud ellenállni a furulya hívó szavának, mint Jancsi. Az utolsó kép már a szülőfalujukba visszaérkezett boldog szerelmespárt mutatja, és a furulyázó Bagót. Alaposan átböngészve a korabeli kritikákat, feltűnő, hogy a kortársak közül senkinek nem jutott eszébe kifogásolni, miért változtatták meg pont a befejezést. A különböző visszaemlékezésekből annyi egyértelműen kiderül, hogy a librettó eredetileg Petőfi elgondolásának megfelelően végződött. Bókay János, a darab történetének regényes feldolgozója szerint Beöthy László találta ki, hogy meg kell változtatni az utolsó jelenetet. Bókay a következőképpen írja le az új befejezés keletkezésének történetét. Az egyik próba után Beöthy azt mondta a szerzőknek: - „Nekem valahogy nem tetszik a vége, nem tehetek róla... Ez a Tündérország, ez a Tündérkirály és a Tündérkirályné, mintha elütne az egész darab egyszerű, harmatos poézisétől [...] ez itt valóban gyerekeknek való mesejáték. [...] Itt hiányzik valami, el kellene mélyíteni, meg kellene nemesíteni."