Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Színháztörténet - Nagy Ildikó: „Háromszínű zászló", avagy „Az orfeum tanyám: Ott békén hagy hazám!"?
NAGY ILDIKÓ „Háromszínű zászló", avagy „Az orfeum tanyám: Ott békén hagy hazám!"? Adalékok a magyar századforduló mentalitástörténetéhez KacsohHeltai-Bakónyi: János vitéz és Lehár-Leon-Stein: A víg özvegy alapján „Fúljanak az itteniek a jánosvitézbe, meg a vígözvegybe... 1 - írja indulatosan a fiatal Bartók Béla 1907 elején egyik levelében édesanyjának a századelő két legnépszerűbb zenés darabjára, mint a közönség rossz ízlésének, igénytelenségének ékes bizonyítékára utalva. A korabeli publikum elsődleges zenei táplálékát jelentő két mű, Kacsoh Pongrác-Heltai Jenő-Bakonyi Károly János vitéz c. daljátékának és Lehár FerencVictor Leon-Leo Stein Víg özvegy c. operettjének óriási sikere a zseniális fiatal zeneszerző, a magas művészet elkötelezett híve szemével nyilvánvalóan kétségbeejtő jelenség volt. Kultur-, illetve színháztörténeti szempontból azonban ez a kettős siker nem kevésbé izgalmas tanulságokat rejt, mint a korabeli elit kultúra bármely csúcsteljesítménye. Két jellegét, zenei világát és hatásmechanizmusát tekintve egyaránt karakterisztikusan különböző darabról van szó, amelyek azonban mégis egyformán lázba hozták a közönséget. Azonos csupán a kor, amelyben megszülettek - a magyar századforduló, az OsztrákMagyar Monarchia első válságperiódusa - és részben tematikájuk. Ugyanis mindkét darab foglalkozik a hazához való viszony és a szerelem problematikájával, csak éppen egészen másként. A János vitéz librettója a kor legnagyobb nemzeti költőjének tartott Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján készült. A szűkebb haza, a szülőföld és a nagybetűs Haza, Magyarország iránt érzett kötődés, valamint a tiszta, sírig tartó szerelem apoteózisa. Zenei világát a magyar népies műdal határozza meg, bár a nemzetközi operett elemeit is felhasználja. Jellegét tekintve pedig lírai, patetikus, szentimentális és szemérmes. A Víg özvegy szövegkönyve egy könnyű francia vígjáték, Meilhac Az attaché c. darabja alapján készült. A haza és a szerelem kérdéséről egyaránt ironikusan, sőt időnként cinikusan szól. Zeneileg egyértelműen a nemzetközi operett világához kötődik. Jellegét tekintve pedig könnyed, játékos, frivol és erotikus. A két darab párhuzamos sikerének ténye, karakterisztikus különbözőségük ellenére, több kérdést is felvet. Először is: vajon a korabeli közönség a címben is jelzett alternatíva melyik elemét választotta? Melyik darabbal azonosult igazán? Vagy az is lehetséges, hogy mindkettőt egyaránt elfogadta? Mivel magyarázható ez a kettős siker? A kérdések megválaszolását a recepció, a korabeli sajtókritikák elemzése révén kíséreljük meg. A János vitézről és a Víg özvegyről is készült egykorú parodisztikus játék, Kukoricza Jónás, illetve A bús özvegy címen, amelyek szintén segítséget adhatnak a kettős siker okainak felderítéséhez. A két darab közül Kacsoh-Heltai-Bakonyi János vitézét mutatták be korábban, 1904. november 18-án, Beöthy László színházában, a Király Színházban. A főbb szerepeket Fedák Sári (Kukorica Jancsi), Medgyaszay Vilma (Iluska), Szamosi Elza (Francia királylány), Papp Mihály (Bagó) és Csatái Janka (Mostoha) játszotta. A bemutatónak óriási sikere volt.
