Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Darvay Nagy Adrienne: Petőfi drámája a kolozsvári színpadon

a vele egy esztendőben született és korán elhunyt névrokon költőtől való megkülönböztetésül vett fel - ugyancsak a szüleinek köszönheti, ugyanis atyja ekkor Nagyecseden volt pap. Mint minden református lelkipásztor família, Kovácsék is azt szerették volna, ha legidősebb fiuk református pap, sőt püspök lenne. Am E. Kovács Gyula Szentpétery Zsigmond, és annak házassága révén Egressy Gábor rokona is volt, s így hajlama hamarosan eltávolította a lelkészi pályától. Egressyt példaképének tartja, s a színpadot tekinti szószéknek. Szándékától sem anyja szelíden zsaroló könnyei, sem atyja zord kitagadása nem tántoríthatták el. (Apja egyébként csak az idén, a Tigris és hiéna bemutatójának évében bocsátott meg immár 44 éves fiának, amikor az a sepsiszentgyörgyi rajongóktól kapott szépséges ezüstkelyhet elküldte a nagyecsedi református gyülekezetnek, az Úr asztalára.) A Szatmár megyei fiú 1856-ban Debrecenben, Láng Boldizsárnál lett színész, s mint a kolozsváriak jó része - a Tiszántúlon, Magyarországon és többször Pesten volt s lesz szerződésben, ám igazi hazájának most már Erdélyt tekinti, ahogy majd 1892-ben, Indulóban c. versében is megírja:

10 Itt kapott tért, gyöngédséget. Az az eszmény, álom és hit, Mely a művészet felé vitt, Lét-elemem, láng-tartalmam, Mit oly kínnal fojtogattam, Minőt esdett, mily felé tört Itt találta meg a légkört, A talajt, a kért világot, A tűzhelyt, a boldogságot. Itt - a lét s nemlét harcában Tusakodó kis hazában. Mint Kótsi Patkó János, ő is itt fejlesztette tovább a kolozsvári Shakespeare-kultuszt. Nemcsak a nagy szerepeket játszotta el (köztük először Arany János fordításában a Hamletéi 1868. november 28-i jutalomjátékán), hanem újabb, magyar nyelvterületen ismeretlen Shakespeare-drámákat adaptált és rendezett. Egressyhez hasonlóan továbbfejlesztette a Bánk eím-hagyományokat. Mindezek mellett - ugyancsak haladó tradícióként - a klasszikus magyar drámairodalom legszebb alkotásait vitte színre, amelyeknek csak egyike a Tigris és hiéna.

11 Egyetlen befejezett drámájának Saul szerepét Petőfi talán önmagának írta. E. Kovács olyannak formálta meg, amilyen Petőfi bensőleg volt. A Magyar Polgár kritikusa a szerepben - amelyet megszemélyesítője Jól eladott" - ugyancsak a költő arcképére ismert: „O ez a tetőtől talpig ideális törekvésű férfi, a legfényesebb és legderekabb lovag, egyúttal a trónnak és hazának - nemcsak a bájos királynő kedvéért - leghűbb és legtántoríthatatlanabb támasza."

12 E. Kovács rendezői instrukciójában is ezt írta: „Szeresse forrón hazáját, Ilonát, Bélát. Gyöngéd legyen Predszlávához a nagyjelenetig. Durva ott se. Tragikai humort éreztessen; sehol komikumot."

13 Petőfi Sándornak külsőleges eszközei nem lettek volna Saulhoz, hisz alacsony, keskenyvállú, tyúkmellű fiatalember volt, vékony, kellemetlen hanggal. Míg E. Kovács Gyula korunk férfüdeálja. Nagyon magas, széles vállú, domború mellkassal, csodálatos baritonnal !