Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Darvay Nagy Adrienne: Petőfi drámája a kolozsvári színpadon

Arca is alkalmassá teszi arra, hogy ne csak föld felett járó, mély szenvedéllyel rendelkező tragikus hősöket játsszon, akiket jó értelemben vett patetikus, mégis természetes alakításával elevenít meg; hanem szem- és arcjátékával, humorral és hanghordozással szintén megformált, jókedvű, gondtalan bonvivánokat is. Profilja görög klasszikus férfiszépség, hullámos fekete hajjal, nagy, tiszta, világoskék szemmel. Szemből azonban szinte gyermekien kerek arc néz ránk; akinek környezete, ha elmosolyodik, ugyancsak jó kedvre derül. Saulhoz a tragikus hős szerepkör és alkat, de a naiv gyermeki lélek egyaránt szükséges. * De ideje pillantást vetnünk a dráma második előadásának közönségére, mi ugyanis a november 4-i Tigris és hiénám váltottunk jegyet. Sokkal többen vannak, mint a tegnapi premieren. Az összes földszinti hely foglalt, teltház van, csak néhány középpáholy üres, de ezt már megszoktuk.

14 Elnémul a szokásos alapzaj, hisz felmegy a függöny. „Rengeteg erdő"-ben vagyunk, legalábbis a hátsó színpadkép ezt mutatja.

15 A két oldalon elhelyezett „szikláktól" lépcsőkön juthatnak fel a középre helyezett hídhoz. Elöl két erdő-kulisszát engedtek le. Amint felmegy a kortina, az előtérben, a súgólyuktól jobbra, alacsony „sziklán" nyugtatva fejét alszik Saul, azaz E. Kovács Gyula. Ugyancsak az előtérben játszanak - már a súgó és a díszlet miatt is -, így balról érkezik Borics, Lubinszky Ödön személyében. Jobbra halad, gondolataiba merülve, át a színen, majd megbotlik Saulban, és elkezdődik a tulajdonképpeni történés. Megismerjük Boricsot, aki trónra vágyik, kémnek felfogadja Sault, kiről még nem sokat tud a közönség, csak hogy Magyarországról jött „földönfutó", és igencsak tisztában van a politikai viszonyokkal: ti. száműzték. Hamarosan változik a szín. A várterem díszletében jelentős jelenetnek lehetünk tanúi. Milutin leselkedik az ablaknál: Zilahi Gyula, aki igen jól alakítja a rajongó szerelmest.

16 E. Kovács rendező úr meg is követeli tőle, hisz igénye szerint: „Milutin szeretetre méltó, rokonszenves külsejű ifjonc, lángoló szerelemmel." Juditot figyeli, szerelme tárgyát. Borics feleségét. Predszláva kajánul veszi észre. Ő Borics anyja és főellensége „Nagyravágyó, vulkanikus természettel. Setét, pusztító szenvedély, de a színésznő a külsői nehogy túlozza, de sőt, szelídítve a kényesebb helyeken, az ördögöt tegye emberi lénnyé. Érthetővé" - írta E. Kovács útmutatásképpen.

17 Lubinszkyné így is játssza. A Kolozsvári Közlöny kritikusa szerint: Judit, vagyis „Tolnainé hő szenvedője, méltó társa »Klarikanak«"

18 E. Kovács rendezői utasítása szerint: „Predszlávának végletes ellentéte. Hajnal az éj árnyékában. Különös figyelem fordítandó alakításában arra, hogy miként idegenedik el férjétől, s gyúl tiltott lángra Milutin iránt.

19 Ebben a jelenetben egyelőre Borics iránt lángol, amit a „gonosz anyós" igyekszik hántására felhasználni. Végre megjelenik Borics, hamarosan pedig Saul, akivel szemben Predszláva furcsán viselkedik. Elküldi, de ugyanakkor a nyakába borul. Borics visszahívja a száműzöttet, hisz célja van vele: Magyarországra küldi, hogy előkészítse az uralkodó trónfosztását és saját trónralépését. E. Kovács olyannak akarja láttatni Boricsot, mint Szigligeti: „higgye itt is mélységes meggyőződéssel, hogy joga van. Tükrözzön emésztő fájdalmat a nélkülözött korona miatt. Gyűlölete anyja iránt szintén mély és igaz legyen hencegő tüntetés nélkül. Látszik, hogy valósággal senyved a benső lelki kór miatt."

20 Mikor Borics egyedül marad, monológja után, mécsessel és tőrrel érkezik anyja,

21 aki meg akarja ölni. O meg a kedves mamát. A meglehetősen furcsa „gyilkossági idillt"