Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Drámatörténet - Lázok János: A második bűn. Kísérlet Sütő András Káin és Ábel című drámájának értelmezésére
Az első emberpár története Sütő András drámájában szintén ilyen, a tulajdonképpeni cselekményben nem bennfoglalt, de azt a bibliai /mitológiai archetípusok révén meghatározó cselekményelem. Olyannyira meghatározó, hogy feltételezésem szerint a Káin és Abel a kétszintes modellt bizonyos módosulásokkal megvalósító drámai mű, amelyben a törvényadó felső szintet Ádám és Éva története határozza meg, ez hozza létre, míg a törvényt betöltő, a felsőtől determinált alsó világszint Káin, Ábel és Arabella sorsalakulásában jelenik meg. Bizonyítandónak tekintem tehát a továbbiakban, hogy az Ábel-Arabella, illetve a Káin-Arabella párkapcsolat alakulása lényegében azonos tartalmú, csak más-más formában megvalósuló változata az Ádám-Éva kapcsolat paradigmatikus édeni szakaszának. A törvényadó szint elemeinek viszonyrendszere:Adám és Éva párkapcsolatának édeni szakasza A dráma szereplőinek mozaikként összeálló megnyilatkozásai alapján megállapítható, hogy Sütő András az első bűn közismert történetét és jelentésvilágát új mozzanatokkal és jelentésekkel gazdagította mítosz-átköltésében - elsősorban apokrif héber mítoszok fölhasználásával, illetve a kanonizált változat több helyének világi (profán) átértelmezésével. Az írói-alkotói szabadság jegyében megejtett, összefüggő rendszert alkotó jelentésmódosítások közül elsőként kell megemlítenünk a bűnbeesés hagyományos (teológiai) megítélésének újragondolását, világi tartalmakkal való feltöltését. Konkrétan ez a bűnbeesés mozzanatában bennrejlő, de a bibliai szövegváltozatban nem megnyilvánuló döntéshelyzet minden alternatívájának nemcsak az újragondolását, hanem életre keltését is jelenti. Eszerint Éva, midőn az Úr tiltó parancsa ellenére eszik a halálos tiltás alá helyezett gyümölcsből, majd Ádámot is megkínálja vele, tettével olyan paradox döntéshelyzetet teremt, amelyben párkapcsolatuk léte vagy nemléte forog kockán, és amelyben Ádám - akárhogyan dönt is - mindenképpen szembekerül az Úr akaratával. Ha ugyanis a tudás fáját átok alá helyező tiltásnak engedelmeskedik, 13 és Évát magára hagyja halálos bűnében, saját bűntelen magánya az eredeti teremtésterv parancsát 14 sértené meg. Ha viszont a tiltó paranccsal szembeszegülve elfogadja Éva kezéből a gyümölcsöt, társává válik ugyan a lázadónak, de közösségvállalása a bűnössel paradox módon úgy is értelmezhető, mint végsőkig feszített ragaszkodás az első isteni parancshoz - akár az Úr utólagos tiltása ellenében is. A bibliai szövegváltozat alapján csak ez utóbbi alternatíva, csupán az ehhez kötődő ellentmondások gondolhatok végig. Sütő András úgy költi át a bűnbeesés mítoszát, hogy látenciájából életre kelti az előző, ellentett lehetőséget: megírja a tiltott gyümölcs visszautasításának „forgatókönyvét" is. Apokrif héber mítoszok alapján a szerző újabb cselekményelemeket iktat az első emberpár történetébe. Drámájában az első bűnt, majd ennek az Úr általi számonkérését nem követi rögtön a kiűzetés - az első emberpár története kiegészül az Évát megkísértő Kígyó második megjelenésének mozzanatával. Eszerint az első bűn válsághelyzetét előidéző Sátán, Szamáéi - aki a héber mítoszok lázadó angyalával, Luciferrel azonosítható 15 - másodszor is megjelenik Éva előtt. Szavakkal és könyörgéssel kezdi csábítani Évát, és ő végül képtelen ellenállni: - az ékszerekkel fölékesített, álcázott kísértővel, Szamáellel megcsalja Ádámot. 16 Sütő András nyomán a Második Bűn szituációjának nevezem ezt az új válsághelyzetet, amelyben - az első analógiájára - ismét Ádám és Éva párkapcsolatának léte vagy nemléte forog kockán. 17 Az első bűn válsághelyzetében az Úr kilátásba helyezett büntetése a
