Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - FRIED ISTVÁN: Színjáték, dramaturgia, kortárs dráma — és a Bánk bán

ciók is példázzák, mennyire a korszak színpadi világában élt. Ez tette azonban lehetővé, hogy megírhassa a Bánk bánt. Hiszen aki nem abban élt, az legfeljebb sokat ígérő töredékig juthatott el, mint Kölcsey, vagy teljes értetlenségbe ütközött (mint Vörösmarty a Csongor és Tündével). A felborzadó haj, az égre vetett szem, a merően néző, megdöbbenő, áradó könnyeit törölgető figura: a kortárs színpad megannyi eszköze. Onnan származtathatjuk a Bánk bánban is helyet kapó szereplőtípusokat. Hogy mindennek ellenére valóban nemzeti tragédiánkká lett a Bánk bán; hogy szállóigék röppentek föl belőle; hogy Vörösmartytól Gyulai Pálig, Arany Jánostól Németh Lászlóig, Jókai Mórtól Illyés Gyuláig foglalkoztatta legjobbjainkat; hogy idézeteit, verssorait, utalásait, forrásait, instrukcióit, egyáltalában: kiadói, színpadi, tárgytörténeti sorsát könyvtárnyi szakirodalom tárgyalja: érzékelteti, irodalmunk és gondolkodástörténetünk egyik kiemelkedő jelentőségű alkotójáról van szó, akinek pályája megtört, ott és akkor maradt abba, amikor újabb csúcsok meghódításának ígéretével kecsegtetett. Juhász Gyula „zord költő"-nek nevezte egy versében Katonát (Bánk bán, 1912), hogy aztán tizennégy esztendő múltán sírjára újabb szonettet tegyen le: „nyugtalan magyarság örök kérdője", hangzik, meg ez: „Fölötte nem megy el a vén idő" (Katona József sírján).

21 Jegyzetek 1. Jókai Mór: Eppur si muove. És mégis mozog a föld, s. a. r. Margócsy József és Margócsy Józsefné, Bp.1965. 11:58. 2. Ezt feltételezi Mályuszné Császár Edit: Katona színházi világa, It 1970:84. 3. A korszak (1790-1815) színműírására, színjátéktípusaira nézve alapvetően fontos eligazító: Kerényi Ferenc: A régi magyar színpadon 1790-1849, Bp. 1981. 15-173.; Magyar színháztörténet 1790-1873, szerk.: Kerényi Ferenc, Bp. 1990. 49-144. Szakirodalmi tájékoztató: 468-471. 4. Bárány Boldizsár Rostájál és a Bánk bán két kidolgozásának szövegét a kitűnő kritikai kiadásból idézem: Bánk bán, s. a. r. Orosz László, Bp. 1983. Az innen vett adatokat a továbbiakban nem jelzem külön. 5. Vö. e kérdésről dolgozataimmal: Adatok Kazinczy Ferenc színházi törekvéseihez, Színháztudományi Szemle 10. 1983. 125-137.; Kazinczy Ferenc elfelejtett vígjátéka, uo. 18. 1985, 37-55. 6. Kerényi: A régi magyar színpadon, 128. 7. Halvány nyomok utalnak arra. hogy Benke József megírta „naplószerű" emlékeit: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Bp. 1891. 1:859. Jókai egy hangulatos cikkében utal erre: Magyar színészet a legrégibb időkben (A legöregebb színészek egyikének jegyzetei után ) = Cikkek és beszédek TV. 1850-1860. I. r. összeáll, és s. a. r. H. Törő Györgyi. Bp. 1968. 357-361, 799-801. Mindazonáltal Benke följegyzéseinek nyoma veszett. Jókai öregkori cikke megismétli regénye fő téziseit: Bánk bán (1899) = Hátrahagyott müvei TV. Bp. 1912. 197-209. Jókai drámái a magyar színjátszás kezdeteiről: Drámák III, s. a. r. Radó György, Bp. 1974. 131-248. 520-573. 8. ^4 vándorszínészettől a Nemzeti Színházig, válogatta, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Kerényi Ferenc, Bp. 1987. 7, 107. Vö. még Kerényi Ferenc: (Mai) jegyzetek (a) Bánk bán (egykorú színpadi) sorsáról, Forrás 1991/11. 18-26. 9. Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete = Versek, műfordítások széppróza, tanulmányok, Bp 1976. 1:284. 10. Bécsy Tamás: Az írott szövegek és a színjáték, Színház 1980/1. 29-33.; uő: A Bánk bán instrukcióiról, uo. 7. 26-32. E problémakörben Roman Ingarden megállapításai is eligazíthatnak: „az írott drámában két különböző szöveg halad egymás mellett: egyfelől a mellékszöveg, mely adatokat közöl arról, hogy a történet hol, mikor stb. játszódik le, ki az, aki épp beszél, s esetleg arról, hogy mit tesz az adott pillanatban stb.. másfelől maga a fő szöveg." „...a tényállások felvázolásában mindkét szöveg együttműködik, amennyiben az ábrázolt, kiejtett mondatok kinyilvánítás-funkciójuk által felvázolják a beszélés tényállását és a beszélő személyben lejátszódó pszichikai történés sokféle tényállásait, amelyek «kifeje-