Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - IMRE ZOLTÁN: Bánk bán-előképek Katona József drámáiban

akkor jelentkezik, ha a mellékkonfliktust sikerül beleágyazni a fókonfliktusba, azaz a főhőst erős belső konfliktus tartja vissza (II. Endre), illetve indítja el (Bánk) cselekvéssorozatában. A vitézi játékban a magánélet és a közélet ütköztetése egy figurán belül nagyon gyakori. Tipikus alakja Ziska, akinél a közélet melletti döntést belső konfliktus hiányában még a külső tényezők kényszerítik ki, húga meggyalázása. A Bánk bán első kidolgozása is ezt a vitézi tematikát követi. A Gertrudisszal folytatott jelenetben (IV. felvonás) Bánk lovagi becsületének elvesztését rója fel a királynőnek, s azt kéri tőle, hogy hitesse el újra az udvarral: ,Adelajda érdemes / Bánk bánra."}® Az Aubigny Clementiában de la Châtrenak az ősi virtus nem engedi beismerni, hogy tévedett, ez ad okot lelkiismeretfurdalásához. Ziskát ennek az erénynek a király általi semmibevétele — erre utal Ziska „tehetetlen" jelzője, amelyet Vencel ragaszt rá — indítja el a lázadás útján. Vitézi játékba illő megoldás még Bánk hallgatózása, kivont karddal való berontása (I. felvonás), amelyek mindkét kidolgozásban megtalálhatók. A királyné ledöfését Bánk — a nádor és a lovag — kigúnyolása motiválja. A második kidolgozásban is megmarad ez az. effektus, és csatlakozik hozzá a csábító (Ottó) hirtelen felbukkanása. Az érzékenyjátékok szenvedő hőseinek alapvető jellemvonása jelentkezik a Bánk bánt megelőző figurákban. De la Châtre a III. felvonásban siránkozó öregemberré roppan össze. Ziska lelkiismeretfurdalást érez Vencel halála miatt. A nagyúr — a Bánk bán mindkét változatában — elérzékenyülve veszi észre Tiborc homloksebét. Mégis a Bánk bán második kidolgozása az ilyen érzékenyjátéki konvencióktól szabadul meg, de néhány vitézi jelenetséma is változik. Bánknak nem a lovagi becsület elvesztése okozza a legnagyobb gondot, hanem a hivatalt viselő hazafi és a megcsalt férj belső harca, s „a király és Bánk párbajának istenítélet jellege is gyengül".

11 Bánk már részben a romantikus hős irányába (aktív hős) mutat, aki minden érzelmi kapcsolatot elszakít, belső érzelmi konfliktusára a környezetében keresve a választ. A másik típus viszont, szintén belső konfliktus miatt, elveszti aktivitását a környezettel szemben, és az érzékenyjátékok atyatípusához közelít (II. Endre). A vitézi játék hagyományos hősét a Bánk bán első szövegében igazából Petur alakja képviseli, aki viszont már mellékszereplő. A második kidolgozásban az ő figurája is finomul, mivel elmarad nyíltszíni halála, amikor is átkozza az alattomos gyilkost, de lojalitásának bemutatását helyettesíti, hogy a második felvonásban a király nevének említésére Bánk lábaihoz borul.

12 (Az atya) Az érzékenyjátékok alaptípusa a „jóságos", minden konfliktushelyzetet megoldó atya figurája (vö: J. K. Hassaureck—KatonaM Mombelli grófok, vagy az atya és az ö gyermekei). Az érzékenységét gyakran átveszi a felvilágosult tragédiák színpadáról örökül hagyományozott, sablonos királyalak, aki az igazságos uralkodó, mint „népének atyja" alakját testesíti meg, s a közéleti témát feldolgozó érzékenyjátékok kedvelt hőse lesz. Mindkét típus a deus ex machinât juttatja érvényre: az „apa" a magánéleti, a „király" pedig a közéleti szférában. A vitézi játékba kerülve — a német lovagdrámák fordításának hatására — a lovagvilág tematikájával kapcsolják össze, és visszahelyezik a történelmi múltba. Az Aubigny dementia király-alakja tökéletesen megvalósítja ezt a típust: 1. seregei élén érkezik (vitézi tematika), 2. igazságos uralkodó (felvilágosult tragédia öröksége), 3. az ellene vétőknek sűrű könnyhullatások közben meg tud bocsátani (érzékenyjátéki vonás).