Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - IMRE ZOLTÁN: Bánk bán-előképek Katona József drámáiban
Kapcsolata a világgal nem egyének közötti viszonyokon keresztül történik, hanem formálisan, szerepköri funkciójánál fogva rendeződik. Megjelenését az írói világszemlélet motiválja, mert a deus ex machinának az utolsó felvonásban meg kell valósulnia, amit csakis a királyi hatalom helyes döntése biztosíthat. A király magánéleti konfliktusa Vencel (Ziska) alakjában jelenik meg először, amelyet a későbbi darabokban az atya-típusú figura fog átvenni. 13 A fentebb említett típusformáló tényezők II. Endre alakjában tökéletesen szintetizálódnak: az V. felvonásban jelenik meg, seregei élén, igazságos uralkodó, nagyfokú érzékenység jellemzi, de belső konfliktusa miatt — Gertrudis halála — beleépül a viszonyokba, s elvesztve csupán formális jellegét, élő figurává válik. II. Endre belső konfliktusának másodlagos következménye, hogy elveszti aktivitását a környezetével szemben, akaratát realizáló eszközeit belső erői nem engedik működni. így a deus ex machina nem valósulhat meg teljes mértékben. Meghaladást hordoz az alaptípushoz képest az is, hogy könnyeit „.. .már nem alattvalóinak szeretete vagy ártatlan szenvedése váltja ki,... hanem saját ... érzelmei". 14 Alakjának kiteljesedéséhez ,,a király is ember" motívuma járult. (A naiva) A korábbi művekben —Aubigny Clementia — még tökéletes alaptípust láthatunk de la Châtre leányában, aki képes minden lelkiismeretfurdalás nélkül apját megtagadni, és miután az megtért, ugyanúgy ragaszkodni hozzá. A Ziskáb&n nem találunk ilyen szerepkört, mert Vencel felesége, Zsófia inkább a hősnő típusához tartozik, Ziska lánya pedig a lovagdrámákban szereplő hőst követő titokzatos nőalak. A Jeruzsálem pusztulása két nőfigurája közül Berenice inkább a heroina felé közelít; Mária — akit Gyulai Pál Melinda előképének tekintett 15 — inkább beleillik ebbe a vonulatba. Az őrülési jelenet is az érzékenyjátékok naiva-típusaira jellemző, de ezekben még előfordul, hogy a veszély elmúltával az elmék kitisztulnak. A Jeruzsálem pusztulásában Mária fia meggyilkolása után jut erre a sorsra, amely Melindáéval megegyezik. A különbség az, hogy Melinda őrülésének kiváltó oka önhibáján kívüli. A Bánk bán első kidolgozásában Ádelajd még közelebb áll a naivához, mivel elcsábítása nem jár sikerrel, s így ártatlanul kell elszenvednie megaláztatásait. Gertrudisra tiszta fejjel olvassa rá vétkeit. A Bánk bán második változatában Melinda meggyaláztatása be is következik, s ehhez még hozzájárul, hogy ártatlanságában férje sem hisz, ezért bomlik meg elméje. A IV. felvonásban viszont elhomályosult elmével követi el kirohanásait, így a királynő ennek a szellemi fogyatékosságának tudván be, nem követeli büntetését. Tehát az ártatlanul szenvedő alakból tragikus alak válik, aki azonban csak elszenvedi a vele történő dolgokat, s noha a IV. felvonás Gertrudis-jelenetében már vádol, ez az aktív fellépése nem minősül szuverén tettnek. (A hősnő) Ez a típus szintén a vitézi játékokban jelenik meg először. Az érzékenyjátékok naiv alakjai ötvöződnek a lovagdrámák harcias nőtípusaival. Átalakulásuk hasonlóan zajlik, mint az előbb már elemzett hős és atya kategóriáké. Az Aubigny Clementia heroinája még formálisan megrajzolt alak, akit a király iránti feltétlen hűség jellemez, és ennek az eszmének rendeli alá cselekedeteit. Karddal a kezében védi meg várát. Benne a lovagi erények tiszta formában jelentkeznek. Magánéletét még teljesen alá tudja rendelni a közéletnek. Ehhez az ábrázoláshoz képest elmozdul Zsófia királyné (Ziska) alakja. Zsófia magánéletét, egy elhamarkodott döntése miatt, kénytelen alárendelni a közéletnek. Tehát a magánélet és a közélet már ellentétbe került egymással, Waldapfel József jegyzi meg, hogy Zsófia közel áll Gertrudis alakjához. 16 Zsófiáé azonban még nem éri el Gertrudis jellemé-
