Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - HOWARD, ROGER (Colchester): A történeti drámáról és a Bánk bánról

Howard, Roger (Colchester): A TÖRTÉNETI DRÁMÁRÓL ÉS A BÁNK BÁNRÓL Rendkívül hálás vagyok a lehetőségért, hogy szólhatok Önökhöz a megkapó ünnepség alkalmából. Mindazonáltal meg kell mondjam, nem vagyok biztos benne, hogy alkalmas vagyok erre a hozzászólásra. Természetesen hallottam Katona József darabjairól. Tudom, milyen jelentős szerepe van a Bánk bánnak a magyar dráma fejlődésében és méltányolom az európai drámairodalomban betöltött helyét is. De mindössze részletes angol nyelvű szinopszisát olvastam és tanulmányozhattam behatóan, amit Bécsy Tamás professzor úr volt szíves a rendelkezésemre bocsátani. O beszélt nekem a Bánk bán és George Lillo egyik darabja, az Elmeric, avagy az igazság diadala közti hasonlóságról is. Mindezek dacára nem áll módomban elvégezni az összehasonlításokat Katona és Lillo darabja között. Érdekes, hogy egyetemünk könyvtárában az Elmeric egyetlen példányát sem tudtam fellelni. Mit mondhatnék tehát most, ami hasznos, vagy akár csak a tárgyra vonatkozó lenne ezen az ülésszakon? Történetesen most éppen Bécsy professzor úr és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem meghívására jöttem Magyarországra, hogy a pécsi Kisszínházban megrendezzem egyik saját, történelmi tárgyú színdarabomat. A próbák kellős közepén vagyunk, a bemutató november végén lesz. Darabom, a Margery Kempe, egy történelmi személyiségről szól, egy XV. századi angol asszonyról, aki misztikus gondolkodó volt, Jézus Krisztus szabad szellemű — de korántsem eretnek — követője, aki összeütközésbe került a korabeli egyházi hatalommal. Természetesen a próbák során, hogy rendezésemre felkészüljek, meg kellett vizsgálnom — vagy inkább újravizsgálnom — a történeti dráma műfajával kapcsolatos problémákat. Ugyanakkor áttekintve azt is, amit a Bánk bánról tudok, néhány olyan gondolat és reflexió alakult ki bennem e kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket most szeretnék megosztani Önökkel, abban a reményben, hogy ezzel bármily csekély mértékben hozzájárulhatok a konferenciához. Gondolataim arra vonatkoznak, hogy miképp jelenik meg a történelmi téma azokban a drámákban, amelyek egy nemzet fejlődésének, illetve e nemzet irodalmi és színházi fejlődésének egy adott pillanatában születnek. Vegyük tehát elsőként a történelmi téma megjelenését a drámákban. A Margery Kempe próbáinak megkezdésekor néhány kérdést intéztem színészeimhez, s az elsők között volt ez: „Kicsoda a drámában szereplő Margery Kempe? Vajon a történelmi Margery Kempe pontos mása, vagy talán fiktív, képzeletbeli Margery Kempe-nek kell őt tekintenünk, és nem szükséges részletesen elemezni a viszonyt a történelmi személyiség és a drámabeli alak között?" Nos, egy színész meglehetősen más kutatási szempontokkal dolgozik szerepére készülve, mint egy irodalmár, aki a műalkotást vizsgálja. Érthető, hogy az irodalomtudós minden követ megmozgat, minden lehetséges történeti forrást átvizsgál, hogy meghatározhassa egy adott színpadi karakter viszonyát a történelmi személyiséghez, akiról mintázták — mégis, mint drámakutató, aki egyben darabokat is ír, nagyon fontosnak tartom