Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - MÁRTON LÁSZLÓ: Bánk bán, a királyné megmentője

Országomban csöndes, egyszerű nép él, hajlandó minden jóra, derekas. Összes tetteik mértéke, az erkölcs szigorúan áll túlsók és kevés közt, s megköti a rideg, túl éles elmét. Másképpen szólva: az Urának hü szolgája magyar tárgya ellenére sem tekinthető Grillparzer életművén belül magyar problematikájú darabnak; a színműben a magyarság az államhatalmi konfliktus egyik elvont faktora marad. A színmű utólag, a mi szemünkben válik magyar vonatkozásúvá, azáltal, hogy önkéntelenül is hozzámérjük történelmi tapasztalatainkhoz, valamint — nem utolsósorban — Katona drámájához. Ez utóbbi összehasonlítás — Katona műve felől nézve — amilyen önkéntelenül adódik, annyira igazságtalan is. Grillparzer egy nagy hagyományú színházi kultúra gazdag formai kelléktárán belül mozgott, így alkotva meg számos remekműveinek egyikét. Katonának egyszerre kellett egy színházi formát megteremtenie és annak megfelelnie — és ami ily módon létrejött, az egy szó szoros értelmében vett hapax legomenon, mind a mai napig jóformán az egyetlen magyar tragédia. Grülparzer művéből minden különösebb nehézség nélkül meg lehet rendezni egy jó színházi előadást; Katonáéból, ha nem is éppen lehetetlen, de mindenesetre azzal határos. Mindez azonban nem visz messzire. En a királyné megmentését tartom igazán fontosnak. Van egy olyan színpadi mű, amelyben Bánk nem mészárolja le a védtelen asszonyt, hanem ellenkezőleg, megpróbálja elmenekíteni. A gesztus a fontos itt; az már szinte közömbös, hogy az eldobott kard (egyébként az egyetlen vitatható szcenikai megoldás) megöli Gertrudist. A királyné megmentését azért tartom fontosnak, mert időnként eszembe jut, hogy Katona Bánk bánját, ezt az önmagába zárult, sőt önmagába kövesedéit művet fel kellene támasztani. Katona életművén belül — mint azt máshol kifejtettem* — talán a líra felől közelíthető meg a Bánk bán. Lehetséges azonban, hogy a színpadon is meg lehet közelíteni a drámát és a figurát — egy másik Bánk bán-figura felől, aki első olvasásra nyomorultnak és nevetségesnek látszik, utóbb azonban kiderül, hogy nemcsak a rendnek, hanem a maga módján a helytállásnak és az emberi méltóságnak is jelképe és garanciája. * Porba húzott grádicson (Katona József lírájáról), Forrás 1991/11. 47-52.