Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - NAGY IMRE: Arachné szőttese (A rózsa c. vígjátékról)

leleplező névjátékról, hogy a férj Deresházy Bálintként mutatkozik be Prédahelyinek, noha a színlap elárulja, hogy Gergely a becsületes neve, mire a bedőlt tiszt tüstént „Édes Bálint"-jának nevezi. Sógorok közt mindez felettébb különös. „Das ist ein Spektakel" — kiáltja Nyalóczyné. Ezúttal fején találta a szöget. S miközben Finolányi hűségesen, igazi megtestesüléseként annak a „bohó" alaknak, akiről Kölcsey beszéld leányőrzö-röl írt tanulmányában,

16 eljátssza a póruljárt tréfamester szerepét, fény derül két újabb, elhallgatott akciójára, ugyanis ezek nélkül nem magyarázhatjuk meg a történteket. Előbb tájékoztatta Deresházyt a rózsa-ügyről, ez a II. felvonás 8. jelenetében már ismeri az esetet, s csak Finolányitól szerezhetett róla tudomást. Azután szövetkezett a hadnaggyal, a felbőszült Elekhez irányította a párbaj várható kilátásával, majd közösen kifundálták a „testvércselt", talán épp a kihallgatott Elek fellengző vallomásából merítve az ötletet, mely legalizálta Prédahelyi előkerülését. Cselszövőnk tehát igen gondosan kifőzte tréfalevesét. „Minden az előbbeni lábon fog állani ezentúl is" — nyugtatja meg a felvilágosult Elek az aggódó színészeket.

17 De már ő van fölényben. Finolányi ezért jó orvos. Tudja, hogy megértve az emberek álnokságát, képesek leszünk függetlenek maradni. Lássuk be, tanácsolja, hogy így él a világ, s a játékszabályokat el is kell fogadnunk. De soha ne adjuk oda, legfeljebb csak kölcsönözzük magunkat. Törődjünk bele, hogy egy komédia szereplői vagyunk, ám ha erről egy pillanatra sem feledkezünk el, meg tudjuk óvni szívünkbe rejtett titkainkat. A szöveggel való ironikus játék, mely befogadójára is kiterjed, az 'ezt mondom, de mást érts rajta' sűrűsödő villódzása, az ábrázolt világ és az ábrázolás különös egységének megteremtésében teljesedik ki. A játék többrétegű: színészek azt játsszák, hogy színészek, majd előadást rögtönöznek a kis erdőben. Játszanak, s én eljátszom, hogy nem játszanak, üzeni a szerző, a „delectans actor", mintegy a fikció peremén állva, előkészítve azt az ellen tétező átfordítást, melyet Sendling a komédia legfontosabb elemének tart.

18 Leleplezem, hogy csalnak, mondja, de aztán magam is felveszem a bohócsipkát, s az alakoskodás részesévé leszek. S ha azt kérdezed, mi hát a való, tapsztalttá tett hősöm megadja a választ: „Az igazság és kerék egytermészetű.. ."

19 S a párbeszédek, mint a forgó kerék küllői, változó színekben villognak. Elek ajka az érzékenyjátékok szólamait zengi („Mennyei állhatatosság, ne hagyj el engemet!"), Katica viszont mindig felettébb józanul fogalmaz (amikor Elek felszólítja, hogy nézzen a szemébe, figyelmezteti: „Nem sokat látnék, mert setét van"), Deresházy a korabeli vígjátékokból ismert férjek szerepét alakítja, a hadnagyon úgy feszül a beszéd, mint egy vitézi játékból kölcsönzött egyenruha („Bomba és kartács! Miért hivatott az úr ily nyakra-főre?!"), Nyalóczyné stílusa egy agyonkendőzött, maszkszerű arcra emlékeztet („Ach mein Himmel, ach mein Himmel!" — mondogatja, mintha divatos német színművekből szalajtották volna, bár ha ráijesztenek, tud azért magyarul is ), Finolányi pedig olyan rációval forgatja a szót, mint a fegyvert vagy egy orvosi műszert. A hófmester folytonos „távirati crescendója" groteszk stílusbravúr: „És ő tapasztalatlan — vakon fog menni — megbotlani, elbukni, a nyakát kitörni — megnyomorodni — mankón járni — elbúsulni — szerencsétlen lenni — főbe lőni — meghalni — punktum!"

21 E stílusváltozatok mélyén azonban ott rejlenek az élő köznyelv Kölcsey által is felfedezésre méltónak ítélt, „illetetlen" kincsei.

22 Egy képmutató világ alakoskodva történő leleplezése után a színlelés igazságnak színlelése azt is jelenti, hogy a harmadik felvonásban a szerző, aki már végrehajtotta a haragvó Athéné ítéletét, hirtelen pozíciót változtat, s most már ő a lüdiai lány, aki szövőszékén az