Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - NAGY IMRE: Arachné szőttese (A rózsa c. vígjátékról)

olümposziak titkos szerelmi ügyeit hímezi, kihíva maga ellen az istenasszony haragját. Déryné pálcát is tört a darab fölött: „tessék eltiltani és örökre megsemmisíteni, mert engem akarnak benne kompromittálni, és ha színre kerül, azonnal elhagyom a társulatot..." — mondta Kultsár Istvánnak, s ezzel jóidőre eldőlt a dráma sorsa.

23 E groteszk-ironikus cselvígjáték az 1810-es évek magyar drámairodalmának egyik kiemelkedő értéke. Magányos mű, kortárs rokona egyáltalán nincs, elődjére is csak elvétve lelünk. Csupán a Karnyóné bohócmaszkba rejtett „szörnyű világarca"

24 vethető össze vele. Inkább a német felvilágosodás néhány vígjátékára, így a szatirikus „intrigenkömedie" jobban sikerült darabjaira

25 vagy Schröder, Iffland, Weisse és kortársaik egy-két művére emlékeztet,

26 jóllehet pár helyzet, szerepkör és motívum távoli rokonságán túl egyébről nemigen beszélhetünk. Az említett művek, mint tudjuk, gyakran szerepeltek a második pesti társulat műsorán.

27 Katona műve eredeti hangjával meghaladta a komédiáról való korabeli poétikai gondolkodást, elvetve az afféle klasszicizáló normákat, amelyeket Pálóczi Horváth Ádám 1815-ben keletkezett írásában még követelményként fogalmaz meg, noha, mint/1 tétényi leány Mátyás királynál c. műve jelzi, ezen szabályokhoz már maga sem kívánt alkalmazkodni.

28 S egyben rácáfolva Döbrenteinek a műfajjal kapcsolatos fenntartásaira is.

29 Mivel a korszak dramaturgiai eszmélkedése, lebecsülve a vígjátékot, figyelmét a hősdrámára összpontosította,

30 majd csak Kölcsey tanulmánya fogja felvetni a tárggyal való elmés bánásmódnak, a körülöttünk zajló élet bemutatásának, a „situatio" és „charakter" összefüggésének azon elveit,

31 melyek, véka alá rejtett mécsesként, ott világítottak/! rózsában. A szerző keserű élményének olaját égetve. Mintha e téren is előre igazolná Kölcseyt, aki ezt írta: „Ezért van a vígjátékköltőnek szüksége tapasztalásra; neki az emberi külsőt s a bohó alakokat az élet scénáiban kell felkeresni s velük megismerkedni."

32 Katona úgy idézte fel az „élet scénáit", hogy egyaránt igénybe vette a látszatot és valót egymásba vetítő képzelőerő iróniájának s az eszét „feltekerő" okosság józanságának fegyverét. így hát: „Nemcsak az elkészült szövetet volt nézni mulatság; azt is, ahogy készült: mert bájjal tette a dolgát." Jegyzetek 1. Kallimakhosz: Paliasz fürdőjéhez, ford. Devecseri Gábor = Görög költők antológiája. Bp. 1959. 416420. L. még Robert Graves: Görög mítoszok I-II, Bp. 1970. 1:147-151. 2. Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metamorphoses), ford. Devecseri Gábor, Bp. 1964. 159-163. A mű ismeretét Katona József részéről az elemzett dráma szövegének explicit utalásain túl az is valószínűsíti, hogy a szerző, a piarista diák, kiváló latinista volt. aki pesti tanulmányai idején szorgalmasan olvasta az egyetemi könyvtár könyveit. Dramaturgiai tanulmányában hivatkozik is Ovidiusra annak kapcsán, hogy a „theátrum nemléte" a játékszíni költőmesterség egyik legfőbb akadálya, mivel e téren az elméleti tájékozódás mellett nélkülözhetetlen a „cselekedeti gyakorlás": a magyar, írja, „elévehetett ugyan holmi költőmesterségről írt (diák) könyveket, de mi az írás után való tanulás a cselekedeti gyakorláshoz? Éppen mint aki szerelmében boldogulni akarván, Ovidius Amorum-ját akarná kalauznak venni. A cselekedeti gyakorlás csak a színen van." (Katona József Összes müvei I.-II., s. a. r. Solt Andor. Bp. 1959. II. 73.) 3. Átváltozások, VI:145. Szilágyi János György szerint az Arachné-történet legősibb, archetipikus magva a világ adott rendjét tagadó hérosz vagy művész alakja, „aki egész létével áll ki ennek az adott rendnek egy magasabb rendűvel való felváltásáért, aminek eszköze, képviselője vagy kifejezője, megfogalmazója