Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - BÉCSY TAMÁS: „... oszlop módra állott..." (Újra az V. felvonásról)

rudis-Ottó, Bánk-Petur, Bánk-Melinda, Ottó-Biberach stb. — ellentétek feszülnek, és mindenkit küzdelemben hoz színre". (Czímer József: A Bánk bán színszerűsége = Czímer József: Színház és irodalom, Bp. 1980. 27.) Ki tagadhatná, hogy a felsorolt alakok között valóban feszülnek ellentétek, elviek és /vagy indulatiak egyaránt. Ki állíthatná azonban, hogy a felsorolt alakok közötti ellentétek hatják át a dráma világszerüségének egészét; illetve ki állíthatná, hogy a Gertrudis és Otto, a Bánk és Petur, a Bánk és Melinda és az Ottó és Biberach közötti ellentét bármelyike másból származik, másból ered, mással van összefüggésben úgy, hogy értelmét, jelentőségét is innen kapja, mint a dráma világszerűségének egészét átható Bánk-Gertrudis konfliktusból. Pontosabban csak az első négy felvonást átható Bánk-Gertrudis konfliktusból. A mű befogadójának figyelme többek között azért is irányul leghatározottabban a bán és a királyné konfliktusára, mert minden mozzanat a két fél közötti ellentétes akarattal, céllal és az ő eszközeikkel van szoros összefüggésben. A befogadó ezt az összefüggésrendszert vinné magával az V. felvonásra is. Azonban — ismét Nagy Pétert idézem — „a Bánk-Gertrudis konfliktus szempontjából a végkifejlet a IV. felvonás során bekövetkezik, Gertrudis fizikai halálával, Melinda lelki halálával és Bánk közéleti halálával". (Nagy P. i. m. 456.) Nagy Péter egyetértőleg idézi Arany Jánost, aki „azt a kérdést annak idején már megoldotta" azzal, hogy — Arany János szövege következik — „Gertrud szerepének nincs vége a halállal. Az egész V. felvonást végig játssza, mint néma személy". (Nagy Péter idézi: i. m. 454.) Drámaelméleti értelemben nem játssza végig. Nem hogy szó szerint nem, hiszen halott; de az V. felvonás szerkezetében sincs jelen. A dráma világszerűségének egésze Nevek közötti Dialógusokban létezik. Mivel Dialógus nem váltható kölcsönös viszonyon kívül — és mivel a kölcsönös viszonyrendszer adja a szerkezetet —, Gertrudis csak a gondolatokban, indulatokban, érzelmekben és így a szavak tartalmában van jelen, de a szerkezetben nincs, mert már nem lehet kölcsönös viszonya senkivel: Bánkkal sem, a Királlyal sem. Nagyon valószínű, hogy bármely mű befogadójába alapvető várakozást, kielégítendő igényt épít be az a művészeti ág és az a műnem, amelynek képviselőjével befogadói kapcsolatot létesít. Mást vár a befogadó, ha festményt néz; mást, ha irodalmi művet vesz kezébe, és mást, ha verset, regényt vagy drámát. Egy dráma eleje — az Arisztotelész értelmében vett kezdet — újabb, immáron a mű konkrét vüágszerűségét tekintve épít be várakozást, kielégítendő igényt; dráma esetében a műnem egyik műfaját tekintve. Katona József az Előversengésben és az I. felvonásban tökéletesen felépíti a Bánk-Gertrudis konfliktust, az aktív Bánkkal és az aktív Gertrudisszal, amely konfliktusos viszonyba természetesen beépül Ottó vágya és akarata, így Melinda alakja, továbbá a Királyné uralkodásának mikéntje, minősége stb. Kétségtelen, hogy az itt beépített igényt Katona tökéletesen kielégíti a IV. felvonás végéig. A négy felvonás alatt lebonyolódik és bevégződik az a konfliktusos formában lezajló viszonyváltozás, amit Bánk és Gertud között „ígért" meg. A gyilkosság után már nem is várhatunk közöttük újabb viszonyváltozást. Az a drámai alak, Bánk bán, aki eddig a leghatározottabban, drámaelméletileg is aktív volt, akaratból a cél eléréséért cselekedett, vagyis aki viszonyváltozást hajtott végre, és aki mellé a befogadó értelmébenintellektusában is odaállt, egyszerre drámai akció, vagyis viszonyváltozás és viszonyváltoztatás lehetősége nélkül marad. Az V. felvonásban most változó, kölcsönös viszony Gertrudis és Bánk között éppúgy nem képzelhető el, mint Gertrudis és a Király között. Kölcsönös, most változó viszony csak Bánk és a Király között lehetséges. Am ezt a köl-