Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - BÉCSY TAMÁS: „... oszlop módra állott..." (Újra az V. felvonásról)

Bécsy Tamás: „...OSZLOP MÓDRA ÁLLOTT... (Újra az V. felvonásról) Tagadhatatlan, hogy minden dráma világszerűségében alapvető fontossága van az eszmeiségnek, a világképnek, a gondolatiságnak, a komikumnak vagy a tragikumnak, illetve a lélektani hitelnek. A Bánk bán V. felvonásának problematikájába beleütközvén, a mű elemzői az eszmeiség, a tragikum, a lélektan, a jog, az erkölcs stb. szempontjából, vagyis a mű tartalmából kísérelték meg azon rosszérzésük okát magyarázni, amely sok elemzőt elfogott ezzel a felvonással kapcsolatban. Meggyőződésem szerint azonban ugyanígy és éppily mértékben tagadhatatlan, hogy minden drámának képviselnie kell a dráma műnemi törvényszerűségeit, arisztotelészi értelmű formáját, mert ha nem, az adott dráma nem felel meg saját fogalmának. Nagy Péterez a bizonyos ötödik felvonás c. tanulmányában állapította meg, hogy itt „valóban valami új kezdődik — vagy ha úgy tetszik: új történik; az író az utolsó fölvonásban új drámai metodikára tér át. Bécsy Tamás műfaji felosztását elfogadva az első négy jellegzetes, sőt tipikus konfliktusos dráma, míg az ötödik átlép a középpontos dráma szintjére vagy legalábbis ahhoz közelít"; majd azonnal hozzáteszi: „Ez okozza azt a zavart, amelyet mondhatni, mindenki észrevett, s így vagy úgy lereagált a drámával kapcsolatosan". (Nagy Péter: Az a bizonyos ötödik felvonás, It 1989 II: 456.) Nagy Péter megállapításával tökéletesen egyet lehet érteni. A magam részéről csak azt szégyellem, hogy nem vettem észre. Köszönöm, hogy helyettem megtette. Ezért számomra nem marad más hátra, mint hogy az ő megállapításait a magam elmélete, a drámai forma nézőpontjából indokoljam. A dráma első négy felvonása konfliktusos dráma. A konfliktus fogalmát itt természetesen drámaelméleti fogalomként használom. Tehát nem történelmi, szociológiai, szociál- vagy individuálpszichológiai stb. értelemben. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert meggyőződésem — talán az alábbiak bizonyítékul szolgálhatnak —, hogy általában félrevezeti a drámák elemzőit, ha a konfliktus fogalmát abban a szokásos és teljesen tág, metaforikus értelemben alkalmazzák, amelybe történelmi forradalom, elvi-elméleti vita, benső gyötrődés, rossz hangulat okozta világutálat stb. egyaránt belefér. Vagyis bármilyen és bármiféle ellentét, kontraszt vagy különbözőség. Drámaelméleti értelemben a forma, a Nevek közti Dialógusban megvalósuló viszonyváltozás csak akkor bonyolódik le konfliktusban, ha két személynek vagy csoportnak a dráma világszerűsége egészét átható, az. egész műre érvényesen van egymással ellentétes akarata és célja, valamint — a most következő a meghatározó: — ha mindkét félnek vannak eszközei is a maga akaratának érvényrejuttatásához, és így a maga céljának reális eléréséhez. Másként bonyolódik le a viszonyváltozás, ha ugyan mindkét félnek van egymással ellentétes akarata és célja is, de csak az egyik félnek vannak eszközei, a másiknak nincsenek. Ha mindenféle ellentétet konfliktusnak minősítünk, akkor elmondható — miként egy kiváló dramaturg teszi —, hogy a Bánk bánban „szinte mindenkinek mindenkivel van konfliktusa, a voltaképpeni szövetségesek közt is — Gert-