Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - CSETRI LAJOS: Bánk bán-problémák — szociológiai vetületben

mozgatja, a kitűnő jellemábrázolás, helyzetteremtő készség, a kollíziók és nyelvi ábrázolásuk szinte maximális tökéletessége ellenére az események bonyolításában, a főszereplő sorsának kibontásában erőteljesen érvényesül e meggyőződés kényszerítő ereje. Kérdés azonban, hogy ebben csak egy — jogfilozófiai tanulmányokon magába szívott — belső meggyőződés motiváló ereje érvényesül-e elsősorban? Meggyőződésem, hogy nem. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor Katona szinte monomániákusan az ilyen típusú történeti kollíziókra építő eredeti történelmi drámáit írta, azokban az években, immár negyedszázados világháborús helyzet után, mely kezdődött a francia forradalommal, folytatódott a forradalmi háborúkkal, majd a napóleoni háborúkkal, az oroszországi hadjárat bukása után, a lipcsei népek csatája után, Napóleon bukásának éveiben megkérdőjeleződött az értelme a bármily fajta legalitás elleni lázadásnak, hisz valóban csak végtelen szenvedések tömkelegét zúdította az ártatlan néptömegek százezreire és millióira, s a végén, Napóleon bukásával s a rövidesen berendezkedő Szent Szövetség világával mindez a szenvedésmennyiség még teljesen értelmetlennek is bizonyult. Ha ehhez még hozzávesszük a Mohács utáni magyar történelem tanulságait, az örökös fejjel a falnak menést és bukást, akkor lehetetlen nem fölismerni, hogy Katona a koncepcióját végletesen érvényesítő konfliktushelyzetekbe és katasztrófákba bonyolított hősei sorsával, tragikumuk sajátosságaival többi eredeti történelmi drámájában is, de különösen a Bánk bánban nagy nemzetpedagógiai feladatot igyekezett szolgálni, 1815 oly jogosultan európai érvényességű és aktualitású antirevolúcionista felfogása és hangulata jegyében (mint Kölcsey zseniális tanulmánya is bizonyítja), s a szónak ebben az értelmében valóban a Bánk bán a legnagyobb nemzeti drámánk.