Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - CSETRI LAJOS: Bánk bán-problémák — szociológiai vetületben

Viszont a Bánk bán konfliktusát ehhez a tanhoz torzítani, elfelejtését jelenti annak, hogy Katona — szövege hihetetlenül tudatos és pontos megfogalmazásai szerint — Bánk bánnal nem felségsértést követtet el a királyné megölésével. A történeti magyar közjog szerint a korona csak a király fejét érinti, csak a király a fölkent személy, ezért Gertrudisnak a férjére való hatásán keresztül kialakított közjogi helyzete tulajdonképpen jogbitorlást, joggal alá nem támasztott zsarnoki hatalmi visszaélést jelent. Ráadásul az őt megölő Bánk közjogilag felette áll, hisz helytartóként a király távollétében ő a király személye. Katona tehát „kicselezi" az eddigi drámáiban őt annyira foglalkoztató közjogi helyzetet s nyilván nem csak a cenzúra megtévesztése kedvéért; mégsem tud az őt annyira nyűgöző legalitás-moralitás probléma bűvkörétől gyökeresen szabadulni. Ez teszi Bánkot Melinda gyalázatának megtudása után hosszú ideig a bosszúvágy időnkénti rohamai ellenére is annyira vívódóvá, töprengővé, hogy Toldy Ferenc nem jogtalanul minősítette annakidején politikai Hamletnek. Az, hogy a királyné szavára alázatosan elkullogna, az, hogy az ezt félreértő és -érző királyné visszarendelő gesztusa után az őt megtörni és megalázni óhajtó Gertrudissal lefolyó, egyre szenvedélyesebb párbeszéde után sem ő nyúl a fegyverhez, hanem vitapartnere, s ezért végül is úgy tűnik, Katona úgyszólván belelökdösi egy olyan tett elkövetésébe, melyet minden független bíróság a jogos önvédelem szituációjának tekintene, s ezért enyhítő körülményeket bőségesen találna számára, valóban elég szimptomatikusnak tűnik. Mi az, ami ennyire nyűgözi Bánk tettre készségét? Erre a kérdésre Bánk nagy II. felvonásbeli monológja adja meg a választ: „Az Őseink becsülettel, 's vitézi lélekkel estek egykor el kicsiny vagyonoknak elnyeréséért, vagy inkább ér

'ttünk: 's mi azt mostan magunk' javára tartsuk Hazánknak omladékain? Azokon; mivel hogy zendűlésbe' nem fog e' kiömleni az ártatlanok' — a' Felebarátainknak vére is? melly bugygása' közben fogja a' Szabadság' jajos tüzét átkozni — hörgeni — És tagja legyek e' rosz Társaságnak itt én is? ártatlan vért ontani segítsek? és abban eszköz legyek, hogy jajgasson a' Szabadságunk miatt szegény Magyar Hazám? Az Él'teket, 's a' Nyugodalmukat koczkára tegyük Polgár társainknak, kik, mint Szülőinket, bennünket is tápláltak! — És miért? mivel hogy ez' Aszszonynak a' hatalma büntetetlen teszi azt, mit a' közönséges zsivány talán fizetne életével is?! — Vétkül tulajdonítsuk azt neki, hogy a' Felekzetét jobban szeretné,