Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - ENYEDI SÁNDOR: A hivatásos magyar színjátszás helyzete Jugoszláviában a két világháború között

Enyedi Sándor: A HIVATÁSOS MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS HELYZETE JUGOSZLÁVIÁBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT* A történelmi Magyaroroszág széthullását kodifikáló trianoni szerződések megkötésének évében, 1920-ban a hivatásos magyar színjátszás fennállásának 130. évfordulóját ünnepelhették volna Magyarországon, ha a tragikus történelmi szituáció fojtogató légköre nem tett volna lehetetlenné bármilyen ünneplést. Emlékezni azonban lehetett: emlékezni arra, hogy a korszakjelző 1790. október 25-27-i pest-budai első előadások után alig két esztendővel később Erdélyben, Kolozsvárott is megalakult a második magyar hivatásos színésztársaság, amely nemzedékről nemzedékre a pest-budaiak korai bukása ellenére is állandósította a magyar színjátszást; hogy ugyancsak Kolozsvárolt, 1821 -ben felépült az első magyar kőszínház; hogy 1823-24 telén itt jött létre az első magyar nyelvű operatársulat, de ezt megelőzően már a XVIII. század végén eljutottak a hivatásos magyar színészek a Tiszántúl környékére, a Felvidékre, s Kassa lett az a város, ahol 1830/31 -ben az első magyar színházi újság megszületett — sa magyar hivatásos színészek országos kirajzásából a XIX. század első éveitől kezdve az egykori Délvidék sem maradt ki, ahol ha nem is mindenütt egyidőben, de a legnevezetesebb helyeken: Szabadkán, Nagy becskereken, Zentán, Zomborban, Fehértemplomban, Újvidéken korán megjelentek a magyar színészek — sa kései évtizedekben a színészek-járta helyek száma sokra szaporodott a régi ország távoli pontjai között: Fiumétől Bártfáig, Lőcsétől Pancsováig, vagy Buziás-fürdőig. Merész vállalkozások nyomán, szerencsés pillanatokban a régi ország halárain túl is. Az első világháború s az azt követő új politikai status quo új helyzetet teremtett a hivatásos magyar színjátszás területén és a művészeti ág intézményrendszerében. Tönkrement az akkor 54 éves Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézet, és több mint 1200 színész vesztette el állását. Tilalmi parancsra egyes ősrégi magyar színjátszó helyeken végleg elnémult a színpadon kimondott magyar szó, máshol — szerencsésebb évtizedekre várva — Csipkerózsika-álmát aludta a hivatásos magyar színészet. A Monarchia felbomlása nyomán létrejött utódállamok területén nem teljesen azonos sors várt a magyar színjátszásra. Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát közös védekező reflexek sodorták egy táborba, de ez nem zárta ki, hogy az alapvető célkitűzések mellett számos vonatkozásban más-más gyakorlatot kövessenek.

1 A nemzeti kisebbségi sorba került magyar hivatásos színészt ugyan idilli állapotok nem várták sehol, de helyzetük eltérő képet mutat a három utódállam területén. És két évtized harcainak kell eltelnie ahhoz, hogy teljesen világos legyen: a távoli jövő még ott sem egyértelmű, ahol több volt az első években az új hatalom tolerancia-készsége. * A Magyarságkutató Intézet és az újvidéki Hungarológiai Intézet 1990. évi tudományos konferenciáján elhangzott előadás tanulmányVáltozata.