Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Medgyesy Zsófia: G. B. Shaw Magyarországon. A magyarországi Shaw-kultusz Hevesi Sándor munkásságának tükrében
hányan a felszínen futó erkölcsprédikáció mögött felfedezték a vitriolos szatírát, ami az angol bíróságok visszásságai ellen irányult. De azok is élvezetes előadást láthattak, akiknek nem volt fülük a shaw-i kritikára. A női főszerep sajátos helyzete, kifordított érvelése és Márkus Emma alakítása megnyerte a szélesebb közönség tetszését is. Lady Cicely és Brassbound kapitány viszonyában Kosztolányi 10 a Man and Superman alaphelyzetével fedez fel párhuzamot, s ő jegyezte meg bírálatában azt is, hogy „mindezt visszaadni bátran, újszerűen, szinte nem is reprodukálás, hanem egy primer alkotás". 11 Rendkívül szerencsésnek tűnik Hevesi választása, amikor a főszerepet az addig csak tragikus hősnőként ismert Márkus Emmára bízta. A színésznő saját bevallása szerint 12 a feladat igen kellemes és izgalmas kihívást jelentett számára. Teljesítményével többnyire elégedett volt a kritika, bár voltak, akik még nehézkesnek tartották első komikai alakítását, 13 mások a humort kévéseitek játékából. 14 Hevesi vállalkozó szellemét azonban mindenki dicsérte. A többi szereplő kiválasztásában is biztos kezű rendezőnek bizonyult, s az előadáson csupa olyan színésszel dolgozott, akik képesek voltak egyénített alakítást nyújtani. Ebben a rendezésben is érvényesítette elgondolását, hogy a rendező, a játékmester feladata csupán az egység megteremtése az egyéni megoldásokból. A rendező másik két feladatát is következetesen vitte keresztül. A dramaturgi munkát részben a fordítás során már elvégezte, de Márkus Emmától tudjuk, hogy a próbákon is „úgy dolgozik, mint egy félisten; még a mássalhangzókat is külön-külön számon kéri". 15 A darab szcenikai kiállításáról azt írják a korabeli lapok, hogy pazar, díszes, egzotikus. Akik a darab eszmei tartalmát keveslik, azok is elismerik az előadás látványosságát. Tudjuk, hogy „a darab a legsötétebb Afrikában játszódik, kádik, sejkek, különböző arabok, pálmák és kaktuszok vegyes társaságában, kopott mór stílusú paloták egzotikus miliőjében, a háttérben az óczeánnal". 16 Kürthy György Marzónak — az egyik kalóznak — a maszkjában látható azon a dedikált fényképen, amellyel köszönetet mondott Hevesinek a kitűnő szerepért. 17 Feketére mázolt arcát torzonborz haj övezi, fülében hatalmas karika, ruhája gyűrött és tarka. Ezzel szemben az angol kultúrát képviselő lady és bátyja jelmezéről azt írja az egyik lap, hogy „hófehér tropikus ruhájukban" villannak bele a szokatlan környezetbe. 18 Az előadás színes, hangos, mulatságos epizód jelenetei, a dekoratív kiállítás azonban, úgy tűnik, némüeg elfedte a valódi mondanivalót. Hevesi hiába értelmezte a darabot a maga számára szó szerint „keresztény traktátumnak", s látott Lady Cicely alakjában középkori szentet (Szent Cecília) — ebből az előadás mitsem tudott felmutatni. A Pesti Hírlap kritikusa — némi rosszindulattal — így jellemezte a darabot: „Egy angol bírónak és egy bájos londoni arisztokrata nőnek turista kalandja az egész, amelynek hátterét egy családi pÖrösködés képezi." 19 Hiába gondolta a rendező, hogy Shaw ebben a „könnyeden odavetett bohózatban is (...) az emberi természet civilizálásán dolgozik", 20 ha később be kellett látnia: ,A Brassbound kapitánynak csak egy fogyatkozása volt a budapesti publikum szemében. Hogy a bosszúvágyó kapitányt nem a szerelem térítette meg, s hogy Brassbound végül is nem veszi feleségül Lady Cicelyt." 21 A közönségnek ezt az elvárását maga Hevesi is előidézte, amikor Márkus Emmára osztotta a szerepet, akinek egyénisége egy csapásra meghódította a közönséget, s ezután nem volt logikus, hogy a kapitány lemondjon róla. A Brassbound kapitány előtt a Nemzetiben amúgy is igen sikeres romantikus felfogású művek követték egymást, mint például a Szentivánéji álom % a 7alálkozás vagy a Sári bíró, s ebben a hangulatban Shaw vígjátékának befejezése kiábrándító lehetett a publikum számára.
