Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Medgyesy Zsófia: G. B. Shaw Magyarországon. A magyarországi Shaw-kultusz Hevesi Sándor munkásságának tükrében

Medgyesy Zsófia: George Bernard Shaw Magyarországon. A magyarországi Shaw-kultusz Hevesi Sándor munkásságának tükrében „Rendezői ambícióim különösen kedvelt terrénuma Shaw." (H. S.)

1 Témámat 1987-ben a Magyar Színházi Intézet kutatási programjával összhangban választottam. Hevesi Sándor rendezőpéldányainak és Shaw magyarországi fogadtatástörténetének feldolgozása során a két legfontosabbnak vélt szakirodalmi forrás elégtelennek bizonyult (László Anna: Hevesi Sándor. Bp., 1973.; Pálffy István: George Bemard Shaw Magyarországon. MFF 40. 1987). Emiatt kutatásaimat a háttér feldolgozására is ki kellett terjesztenem, és a rendezőpéldányok elemzése mellett Hevesi elméleti munkáit, valamint a Shaw magyarországi bemutatóiról szóló sajtóanyagot témám szempontjából újra kellett vizsgálnom. Az itt közreadott tanulmányban megkíséreltem Bernard Shaw három, Hevesi által rendezett darabjának bemutatóját a színháztudomány komplex módszerével körülírni. „Szeretek Shaw-darabbal foglalkozni mint publikum, mint író és mint rendező különösképpen. Azért szeretem olyan nagyon, mert a színpadi előadás legtökéletesebb formája, a beszéd művészete szükséges ahhoz, hogy sikerrel lehessen játszani. (...) A mi színészeink különösen alkalmasak arra, hogy Shaw-darabot játsszanak, főképpen azért, mert tudnak beszélni."

2 Hevesi Sándor a fenti lelkesedéssel elsősorban Shaw vígjátékai felé fordult, mert az ír drámaírót tartotta az európai vígjátéki tradíció egyetlen méltó örökösének. Három Shawdarabot rendezett meg, s mind a három vígjáték. Az előadás nehézségei a darab beszédtechnikai követelményeiből fakadtak, mivel a shaw-i élcet teljes tisztaságában, érthetően kellett a publikum előtt bemutatni. Ennek megfelelően minden Shaw-bemutató kapcsán először a fordítás minőségét kell vizsgálni és értékelni. Mivel a három vígjátékot, amelyet megrendezett, maga Hevesi fordította, már a színpadi lehetőségeket és feladatokat figyelembe véve dolgozhatott. A rendező dramaturgiai feladatát már ekkor elvégezte, a rendezés folyamatában csak a színészek munkájának összehangolása és a szcenikai megvalósítás volt a feladata. Shaw-t fordítani meglehetősen nehéz; darabjai az aktuális angol szellemi, politikai, társasági élettel szoros összefüggésben íródtak. Hevesi azonban nemcsak mestere volt az angol nyelvnek, hanem jó érzékkel rendelkezett a közönség befogadókészsége iránt is. Nem pusztán visszaadta, amit a szerző akart, de közvetítette is a „sokszor idegen atmoszférát, idegen motívumokat nagy diszkrécióval és szinte kreáló erővel".

3 Hevesi nem erőszakolt a magyar fordításba nyelvjárási elemeket, mint ahogyan a Brassbound kapitány megtérése eredetije az angol nyelvjárások különbségét használja jellemábrázoló eszközként. Ráérzett arra, hogy az angolszász környezet és téma nem engedi meg a magyar dialektusok alkalmazását.

4 A darab hangulatának meghatározásában Bemard