Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Medgyesy Zsófia: G. B. Shaw Magyarországon. A magyarországi Shaw-kultusz Hevesi Sándor munkásságának tükrében

Shaw a fordítók segítségére siet, és hosszú leírásokkal és színpadi utasításokkal teszi elgondolásait érzékletessé. Ezzel ugyanakkor a színész számára is támpontokat ad a szokatlan helyzetek és jellemek megértéséhez. Hevesi Shaw darabjaiban megtalálta egyik alapgondolatának igazolását: a színház a tisztán kiejtett beszéd temploma

5 — Shaw színdarabjaiban pedig „mindig segédeszköz nélkül, magában a szavakban van minden, ami a sikerhez szükséges."

6 Rendezései során maga is tapasztalhatta, hogy a dekoratív kiállítás nem pótolhatja a shaw-i éle megértését, s ilyen esetben csak üres, semmitmondó szófacsarást láthat a vígjátékokban a kritika. A Nemzeti Színház 1910. január 14-én mutatta be a, Brassbound kapitány megtérése c. „keresztény traktatumot", két évvel később, 1912. január 5-én pedig Nem lehessen tudni címmel Shaw egyik legfurcsább vígjátékát. Jóval később, 1922. január 3-án került sor a Renaissance Színházban a Fanny első színdarabja bemutatójára, Hevesi Sándor rendezésében. Hevesi mottóul kölcsönzött 1922-es nyilatkozatának ellentmondani látszik az a tény, hogy ezután egyetlen Shaw-darabot sem rendezett. Minthogy a Nemzeti Színház igazgatójaként szemrehányásban részesült, mert színházában tíz év alatt öt Shaw-bemutatót tűzött műsorra, így részben érthető tartózkodása a későbbiekben a Shaw-rendezésektől. Hogy 1932-től miért nem vállalkozott újra Shaw-rendezésre, arra semmi magyarázatunk. Alkotói kapcsolata mindazonáltal nem szakadt meg az ír drámaíróval, hiszen még 1935-ben is jelent meg Shaw-fordítása. A három megrendezett vígjáték közül az első kettő kiválasztása jelenti a magyarországi Shaw-kultusz igazi csíráját, ezeket fordította ugyanis elsőként Hevesi Sándor. A Nem lehessen tudnit a Vígszínház felkérésére, a Brassbound kapitány megtéréséi elképzelhető, hogy Shaw magyarországi ügynökének, Telekinek az ajánlására kezdte fordítani.

7 A vígszínházi bemutató a jogi viták miatt elmaradt, s akkor Hevesi félbehagyta első Shawfordítását, és csak az 1912-es nemzeti színházi bemutatóra fejezte be. Nem sokkal ezután, de lehet, hogy már korábban került Hevesi kezébe a harmadik darab. A Fanny első színdarabjának egy részletét a darab ismertetésével egyidőben, 1912-ben már publikálta az Új Élet-ben,

8 s a vígjátékot a Vígszínház is műsortervbe vette. Az előadások teljes rekonstruálásához nem áll elegendő anyag rendelkezésre. Bár mind a három bemutatóhoz eredeti díszletek készültek, ezekről dokumentum, fénykép, rajz vagy leírás nem maradt fönn. A korabeli sajtó azonban magát a szokatlan tényt megállapította. A szereplőkről készült műtermi felvételek csak egyes figurákat mutatnak, mesterséges beállításban, a színpadot csupán jelzésszerűen felidéző környezetben, így a színészi játékról nem szolgálnak információval. Hevesi Sándor fennmaradt rendezőpéldányai is okoznak nehézséget, hiszen elveinek megfelelően csak néhány alaphelyzetet és mozgást rögzítenek. Brassbound kapitány megtérése A darab bemutatója elé nagy várakozással tekintett a színházi szakma, hiszen a Nemzeti Színház először vállalkozott Shaw színre állítására. Hevesi Sándor ekkor már a Nemzeti főrendezője és Shaw magyarországi hivatalos fordítója volt, így természetes, hogy maga rendezte a darabot. A korabeli kritikák lelkesen fogadták az elmés, bájos vígjátékot, s né-