Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Nyerges László: Carlo Goldoni színháza Magyarországon III. (1945-1990 )
se súlyosabb tragédiához is vezethet, akik azonban minden acsarkodás ellenére talán emberibbek, mint az őket és az összeütközéseiket szemlélő kívülállók. Egyéb komédiák ABugrisok c. komédiát Szolnokon 1978-ban Csiszár Imre vitte színre. Az ő Goldonihoz való vonzódásáról már szóltunk. Érdeklődését a darab iránt ezúttal a szövegbe beleolvasható tragikum, a külvilágtól való elzárkózás témája keltette fel. Az otthoni hétköznapok szürkeségét élénk karneváli képekkel, groteszk tablókkal kísérelte meg ellensúlyozni. Az előadás meglehetősen egyhangúra sikeredett, ugyanis a szereplők nem törekedtek folyamatos szerepépítésre, nem voltak árnyalataik egy-egy jellem pontos megrajzolására, csupán önmagukat ismételték, s így statikusak maradtak. A Szerelmesek Merő Béla-rendezte zalaegerszegi előadásán 1983-ban az állandóan piszkálódó, féltékenykedő szerelmespár bonyodalmainak megjelenítése nem bizonyult elegendőnek az érdeklődés ébrentartására. A lendületes, mozgalmas rendezői és színészi teljesítmények ellenére a Székely László által tervezett sötét színű díszletek között zajló, idegtépő küzdelem valójában egyhangú marakodássá vált. Tarján Györgyi mint vendég lendületesen dúlta-fúlta végig a darabot, de az árnyalatok hiányoztak a szerelmes lány arcképéből. A kaposvári Terecske 1987. évi előadásában Ascher Tamás a környezetben a mindent egybemosó szürkeséget hangsúlyozta. A Khell Zsolt által kialakított színpadon a terecske bérházudvarra emlékeztetett, ahol a lehangoló, foszladozó kulisszák között zajlottak a kis közösség életének eseményei, a csoportokban zajló veszekedések, torzsalkodások, mulatozások. Ascher rendezése annyiban emelkedett az átlag fölé, hogy a figurák belső karakterének, humorának megjelenítésére törekedett, és az indulatkitörések, összeütközések apró mozzanatait egybehangolva mértéktartó, ritmusos összjátékot alakított ki, amelyben remekelt a lányos anyát játszó két színésznő, Molnár Piroska és Lázár Kati. Olasz színtársulatok vendégszereplése A háború befejezését követően több jelentős olasz társulat vendégszerepelt Budapesten, köztük 1966-ban a torinói Teatro Stabiléul fogadósnővel és 1970-ben a genovai Teatro Stabile a Karneválvégi éjszakával. Afogadósnő aprólékosan kidolgozott, stilárisan egységes előadásából csak a legérdekesebb művészegyéniségek, a Mirandolinát rengeteg leleménnyel alakító Valeria Moriconi és a Forlipopoli őrgrófot játszó Glauco Mauri emelkedett ki. Franco Enriquez semmit sem bízott a véletlenre; azt érzékeltette, hogy a játékban törvény van, amely úgy működik, mintha véletleneket állítana elő. A társulat játékáról a Magyar Nemzet kritikusa MátraiBetegh Béla így írt: „Néhány éven belül másodszor győződhettünk meg arról, hogy az igazán jó olasz színház alapja a tökéletes játékfegyelem. A fegyelemtől ilyen szabadok, kötetlenek, ilyen életszerűek (...) az olasz előadások." 10
