Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Nyerges László: Carlo Goldoni színháza Magyarországon III. (1945-1990 )

Furfangos özvegy Az előadás, amely kacagtató jelenetek sorozata, a közönségre hatni akaró rendezői szándék jegyében született, és Both Béla igyekezete nem volt hiábavaló. Háy Gyula kritikájából tudjuk,

2 hogy a hálás közönség a feszültebb jeleneteknél, „akárcsak a hökömszínházban", közbekiabált. A főszerepet játszó Kiss Ilona mellett a kritikus megemlíti Kállai Ferenc nevét, mint aki jól illeszkedett be a biztos kézzel összetartott együttesbe. Huszonhét évvel később, 1972-ben Miskolcon a komédia zenés változatának rendezője, Orosz György a színészi játékosságot állította az előadás középpontjába, és az előadást a közönség szórakoztatására, látványigényének kielégítésére szánta. A hazug Összhangot kereső, céltudatos rendezői munka eredményeként, és mindössze tizenkét napos próbaidőszakot követően született meg 1952-ben, Kecskeméten a komédia előadása. Az előkészületek során Békés András rendező a darabot alaposan átdolgozta, és a vulgáris politizálás hibájába esve a polgárságról gyászosan sötét életképet festett. Az előadás mindenkit kritizált, így nem lehetett az egyes figurák között különbséget tenni, bárkivel is együttérezni. A rendezés nem bízta a színészek alkotóerejére a játékot, és a részletek kidolgozása címén felaprózta a cselekményt: a Sztanyiszlavszkij-elvek alapján kidolgozott fizikai cselekvések — számológéppel való játék, horgászás, fák közötti kergetőzés, nőtlenségi bizonyítvány kardhegyre tűzése stb. — fékezték a tempót, és illusztratív megoldásnak bizonyultak. Amikor tizenkét évvel később Budapesten, főiskolás tanítványaival Békés újra színre vitted hazugot, a figuráról már árnyaltabb képet rajzolt. Értelmezésében a hazug Lelio nem tűnt ellenszenvesnek, füllentései nem kóros hazudozásból fakadtak, hanem költészetből, amelynek segítségével szebbnek, változatosabbnak akarja feltüntetni a vüágot. 1957-ben szerte a világon megemlékeztek Goldoni születésének 250. évfordulójáról. Ez alkalomból Rónai Mihály András méltatta a komédiaíró jelentőségét: „O volt az, aki a színpadon emberi méretekre redukálta a világot. Igen, redukálta, a tündérek és természetfölötti hősök után. Csakhogy valójában nem redukálja, hanem éppen valódi nagyságára növeli a világot az, aki emberszabású művészetet teremt."

3 Említésre érdemes, hogy néhány évvel korábban Elio Vittorini, az olasz neorealizmus elindítója lényegében azonosan fogalmaz, amikor azt hangsúlyozza, hogy Goldoni nem kívánja az emberi dolgokat felnagyítani, hanem kicsinységük felmutatásával akar igazi nagyságukra emlékeztetni (Előszó a válogatott komédiák kiadásához, Torino 1952.). A jubileumi évben, a Madách Színházban Vámos László a commedia dell'arte jegyében vitte színre A hazugot, Darvas Ivánnal a címszerepben. A zenés átdolgozás néhol operettre emlékeztetett, az átdolgozok az eredetihez hozzátettek, jeleneteket felcseréltek, és a Hl. felvonást alaposan megváltoztatták. Goldonival ellentétben megjelentették a színen Lelio római menyasszonyát, és ,4 hazugot leleplező erkölcsi tanulság helyett látványos farsangi mulatsággal fejezték be a játékot, nem törődve azzal, hogy így az írói igazság háttérbe szorult. Darvas Iván könnye-