Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Kerényi Ferenc: Egy Katona József-színlap kérdőjelei

padon? Az 1812-es kötelezvényen aláírt néven (Békési) miért nem lépett fel soha? Rejti-e őt is a gyakori „Idegen" megjelölés? (Az 1813. júliusi „K. Ur" több szerepben bizonyíthatóan nem ő, hanem Komlóssy Ferenc.) S ami dokumentumunk szempontjából a döntő: a szent király eljátszása volt-e utolsó szerepe? Az 1813. augusztus 30-i színlap nem maradt fenn; 1814. február 3-án már Déry István, május 30-án, a felújított Rondella nyitóelőadásán pedig Kőszeghy Alajos játszotta a szerepet. Tény, hogy a joggyakornok Katona később, 1813/14-ben (már a Lucza széke 1813. december 26-i, valamint az István két említett, 1814. évi színlapján) „Szerzetté Katona József Ur, és Tek[intetes] Királyi Táblánál Hites Jegyző" megjelöléssel nevezteti magát; színészként azonban már nincs róla adatunk. Ennek fényében valószínű, hogy Katona az István címszerepében búcsúzott a színpadtól, s talán nem is a Görög István színész és súgó javára rendezett augusztus 19-i, hanem a csak dátumával adatolható augusztus 30-i előadáson. S az a búcsúbeszéd-vázlatnak tekinthető cédula, amelyet hagyatékában találtak, és amelyet az újabb kutatás a Ziska kiadói előszavának tekint, mégis színészi elköszönése, ahogyan azt Waldapfel József feltételezte: „Az én örök útmutatóm azon pályára int engem, melynek környülállásai megtiltják ezentúl e hasonló munkálkodást édes nyelvemen. Most utoljára kívántam még háladatosságomat mutatni, melyet a Nemes Magyarság is esztendő ólta szüntelen nagyobbított szívemben."

4 A Jeruzsálem pusztulása, A rózsa és a Bánk bán előtt lévő Katonától e sorok a drámaírásra aligha vonatkoztathatók, hiszen szerzőként, mint említettük, utóbb is kitétette nevét a színlapra. Másfelől viszont igaz, hogy az így felállítandó időrend nem teljesen megnyugtató. Az „esztendő óta" mindenesetre igazolja a Békési néven aláírt kötelezvényt (1812. január 20.) és a F errandino-Xrilôgià címszerepének eljátszását (1812. június 14-21-28.), tehát a színész Katonára vonatkozó hiteles dokumentumokat. A jurátus azonban nem búcsúzott a színháztól — más minőségében Kultsár István, a társulat igazgatója az 1814. március 3-i színlapon, amely az együttes javára és „barátainak tiszteletére" hírlelte Schiller Haramiák c. szomorújátékát, külön is köszönetet mondott „a Törvényt gyakorló Nemes Ifjúságnak" pártolásukért, akik közé ekkor Katona is tartozott. 2. Déryné tanúságtételei. A primadonna emlékiratai a legfontosabb Katona-adatokban igazolhatók. A rejtélyesnek tűnő K. J. szignóval jelzett vallomás-levél 1813 legelejére keltezhető, ami után következett a féléves kecskeméti joggyakorlat. (Déryné február 4. után, férjével közös jutalomjátékát követően szerepelt rendszeresen asszonynéven a színlapon.) A több mint öt és fél évtizeddel későbbi megírás során egyes életepizódok összekeveredtek, darabcímek megváltoztak stb. Annyit & Napló azonban feltétlenül igazol, hogy Katona 1813/1814-ben is kapcsolatban maradt a társulattal vagy legalábbis annak egyes tagjaival. Feltűnő ellenben, hogy nem említi: Katonával asszonyként is fellépett a színpadon, éppen az Istvánban, ahol Déryné volt „Gyzela, Bajor Hertzegné, István' Hitvesse". De csak az augusztus 19-i előadáson (s talán augusztus 30-án)! 1814-ben Juditnak, István húgának kisebb szerepét játszotta, még akkor is, amikor férje volt István; Gizellát átengedve Böősi Annának. A .Judith, István Huga"-szereppel más probléma is akad. Az ősbemutatón „Széppataki L.[eány] Asz.[szony]" alakította. Nehéz mást feltételezni, mint Déryné húgát, az akkor 15 éves Széppataki Johannát, aki — az emlékirat szerint — csak anyjával látogat fel Miskolcra 1816 táján, és aki csupán nagy-nagy rábeszélés után kezdi meg a színészpályát (Rimaszombatban, 1819 táján). A szóbanforgó Széppataki leányaszszony egyébként 1813-ban még háromszor bukkan fel az erősen hiányos színlapok soroza-