Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Belitska-Scholtz Hedvig (Budapest): A Színháztörténeti Tár az Országos Széchényi Könyvtárban

gyűjtéséből származik. 1982-83-ban a Bábszínház 72, a Népszínház 71 darabot adott át. 1982-ben, a szervezeti változásokkal összefüggésben nagytakarítást végeztünk a Várszínház padlásán. Több mint 400 színművet gyűjtötttünk be, amelyek a Déryné Színház, a Józsefvárosi Színház, a 25. Színház és a Várszínház műsordarabjai voltak. 1984-ben Rab Antalnétól — Tóni bácsinak, a Nemzeti Színház súgójának özvegyétől — 750 színművet vásároltunk. 1985-ben a Szerzői Jogvédő Hivatal adott át 329 színművet, 1986-ban a Katona József Színház műsordarabjaiból szereztünk be 52 darab vegyes rendező-, súgó- és olvasópéldányt. 1987-ben a Vígszínház további 181 szövegkönyvét adta át, 1989-ben a Madách Színház 65 darabot. 1989-90-ben a legjelentősebb gyarapodásunk a Thália Színház 492 darabból álló szöveggyűjteménye volt, amelyet Kazimir Károly támogató segítségével kaptunk meg. 1988-89. a „könnyű műfaj" területéről hozott páratlan együtteseket. Kellér Dezső komplex hagyatéka 320 szöveget tartalmazott, Misoga László gyűjteményében pedig 771 kabarészöveg, tréfa, kupié, jelenet gyűlt össze a két világháború közötti és az 1945 utáni időszak sok-sok kabarészerzőjének a tollából. Rendkívül fontosak ezek a könnyű műfaj területéről származó dokumentumok, hiszen még veszendőbbek, mint a többiek. A Tár egyedülálló, minden színháztörténeti kutatás számára nélkülözhetetlen gyűjteményrésze a mintegy 500.000 egységből álló színlap- és aprónyomtatványgyűjtemény. Ez volt az első olyan forrásgyűjtemény, amely már 1931-ben egységes csoportként rendezés alá került. Több hagyatékból és gyűjteményrészből tevődött össze. A legjelentősebb Fáncsy Lajos színlapgyűjteménye, amelyben az 1829-1844 közötti évekből 16 kötetre valót gyűjtött össze azoknak a társulatoknak a műsorából, amelyeknél játszott. A Rakodczay- és a Krecsányi-hagyaték is megőrizte az igazgatásuk idejéből származó színlapokat. Krecsányi működéséről az 1873-1914 közötti időszakból 1.162 színlap gyűlt össze, Rakodczay 1894-1897 közötti igazgatása idejéről származik a legtöbb vidéki Shakespeareszínlap, hiszen legfőbb ambíciója a nagy klasszikus megismertetése, előadása volt. 1916ban a nagyszerű bibliográfus, id. Szinnyei József színlap- és alapvető zsebkönyvgyűjteménye került az állományba. Viszonylag átfogó, rendszeres és hihetetlen mennyiségű gyarapodás köszönhető az 1897-ben életbe léptetett kötelespéldány-törvénynek. Ettől kezdve elvileg valamennyi nyomda köteles minden kinyomtatott műből — köztük a színlapokból is — bizonyos mennyiségű példányt a Nemzeti Könyvtárnak archiválásra beküldeni. A 19-20. század fordulóján lenyűgöző mennyiségű színlappal találkozunk. A beszolgáltatott színlapok száma a századforduló idején évi 6.000 - 9.000 darab között mozgott. Tetőfokát 1905-ben 10.503 színlappal érte el. Az első világháború idején a szám átlagosan évi 500-ra esett, a két világháború között évi 2.000 az átlagszám; a legalacsonyabb 1933-ban, 1.408 darabbal. Jelenleg az aprónyomtatványokkal együtt átlagosan évi 1.200 körüli az új megjelenések száma. A Tár megalakulása óta a színlaptár anyaga is először az államosítást követően gyarapodott ugrásszerűen. A Nemzetiből 59 kötet, 27.376 db érkezett, kiegészülve a Várszínháznak és a Nemzeti Kamaraszínházának anyagával. Hasonló módon a Vígszínház 15.260 színlapja mellett kamaraszínházainak, a Pesti Színháznak és a Royal Színháznak, ületve más fővárosi és vidéki színházaknak az anyaga is bekerült a gyűjteménybe. 1954-ben az Operaháztól a Népszínház, 1956-ban a Belvárosi Színház, a Magyar és az Andrássy úti Színház színlapjai érkeztek, folyamatosan gyarapodva a 19-20. századi határainkon kívül eső magyar nyelvű színjátszás dokumentumaival. 1980-ban a Tár az Egyetemi Könyv-