Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Belitska-Scholtz Hedvig (Budapest): A Színháztörténeti Tár az Országos Széchényi Könyvtárban

tártól 8.178 db pesti és budai német színjátszásra vonatkozó színlapot kapott; jó részük szép aranyozott bőrkötésbe kötve. E vonatkozásban is haszonélvezői voltunk az Operaház rekonstrukciójának, ami nemcsak színlapokat jelentett, hanem több, a színlapokra támaszkodó operaházi adat összeállítást is. 1989-90. hatalmas gyarapodást hozott az erdélyi színlapok vonatkozásában, amelyek elsősorban a közelmúlt előadásait dokumentálják, de szinte hihetetlen módon előkerült több mint 500 darab, 1859 és 1862 közötti kolozsvári színlap is. A színházi képgyűjtemény vonatkozásában a hagyományok a korábbi forrástípusokhoz hasonlóak. A metszet- és fényképgyűjtemény állománya folyamatosan gyarapodott, a díszlet- és jelmeztervek gyűjtése módszeresen 1955-ben indult meg. Mindkét gyűjteményből csak néhány jelentékeny — az utóbbi évekre eső — gyarapodást szeretnék kiemelni. A már többször emlegetett operaházi rekonstrukció során átvett 2.529 fotó meUé az 1980-as években három világhírű énekes gyűjteménye kapcsolódott a zenés színházak, operajátszás vonatkozásában. Először Závodszky Zoltán, 1983-ban Anday Piroska, 1984ben Rosier Endre több évtizeden átívelő pályájának dokumentumait vásároltuk meg (797 db). 1989-ben rendhagyó együttes került birtokunkba. Léka László, a Pécsi Nemzeti Színház maszkmestere, szenvedélyes színházi gyűjtő 26 albumában 9.739 kép az utóbbi 40 év vidéki, elsősorban pécsi színjátszására vonatkozó felvételt tartalmazott, köztük több száz maszkos portréképpel. Ugyancsak ez az együttes ad átfogó képet a Pécsi Balett legjelentősebb korszakáról. Hatalmas, érdekes, megrázó, műalkotás szinten összeállított freskót ad az 1945 utáni színészetről Gobbi Hüda 59 albuma, amelyet 1989-ben az Országos Széchényi Könyvtárra hagyományozott. .Alapító szenvedélye" valósággal sugárzik a lapokról. Az eredeti díszlet- és jelmeztervek gyűjtése 1955-től indult meg. Állományunk — mint már említettem — mintegy 30.000 lap. Anyaga többé-kevésbé átfogó képet ad a 18. századtól napjainkig bezárólag a magyar díszlet- és jelmeztervezésről, fő- és mellékvonulatairól. Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű Pietro Travaglia díszletkönyve az eszterházi előadások számára készített autentikus Haydn-operadíszletekkel. Az 1770-es évektől az 1830-as évekig terjedő korszak barokk és klasszicista díszlettervegyüttese elsősorban a pozsonyi színház számára készülhetett, de ezek jelentik a korabeli szcenika képi ábrázolásait. A legkorábbi, a Nemzeti Színházhoz tartozó díszlettervgyűjtemény egy félbőrkötéses díszletalbumban maradt fenn, amely az 1874-1894 közötti időszak típusdíszleteit és néhány egyedi tervet tartalmaz. A 20. századi anyag gazdagságát a tervezők névsora jellemezhetné. Kéméndy Jenő, Spannr^ft Ágoston, Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán, Varga Mátyás, Márk Tivadar, Nagyajtay Teréz, Laczkovich Piroska, Rajkai György életműve több száz tervvel képviselt a gyűjteményben. 1980-tól a megvásárlás sorrendjében a következő nagyobb együttesek képviselik a szcenikát: Mialkovszky Erzsébet, Vogel Eric, Vata Emü, Szegő György (1980); Jánosa Lajos, Vágó Nelly, Csinády István (1981); Fábry Zoltán, Szeitz GizeUa (1983); Bánffy Miklós, Baráth András, Csányi Árpád (1984); Rajkai György, Götz Béla (1985); Fehér Miklós (1986); Bakó József, Donath Péter, É. Kiss Piroska, Hincz Gyula (1987). 1982-ben kezdtük meg színházi irat- és kézirattári anyagunk feldolgozását. A különféle gyűjteményrészekkel összefüggésben, de hagyatékok és vétel útján is nagy mennyiségű dokumentum került birtokunkba. Jelentősebb egységek a Nemzeti Színház irattárának töredéke, a Vígszínház irattára, az 1918-ban alakult Budapesti Színigazgatók Szövetségé-