Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Belitska-Scholtz Hedvig (Budapest): A Színháztörténeti Tár az Országos Széchényi Könyvtárban
Jelenleg az OSZK Színháztörténeti Tára a könyvtár egyik különgyűjteménye. 1949ben vált önálló részleggé. Feladata a magyar színházi élet hazai és külföldi dokumentumainak gyűjtése, gondozása, feldolgozása és a kutatás rendelkezésére bocsátása. Gyűjtőköre tartalmüag megegyezik a nemzeti könyvtár egészének hungarikumcentrikus szempontjaival. Gyűjtési területe a mindenkori történelmi Magyarország, időhatárai a 18. századtól (1711-től) napjainkig terjednek. Az egyes dokumentumok típusa szerint a Tár állománya a következő forrástípusokra tagolódik: a szövegkönyvek gyűjteménye kb. 40.000 mű; a színlapok és aprónyomtatványok gyűjteménye kb. 500.000 egység; a grafikai gyűjtemény, amelyhez az eredeti díszlet- és jelmeztervek is tartoznak, kb. 30.000 lap; a fotótár 150.000 kép; a színházi iratok és kéziratok gyűjteménye mintegy 100 folyóméter. Az eredeti dokumentumokat kiegészíti az OSZK nagyállományából a Színháztörténeti Tárba kihelyezett mintegy 7.000 kötetes szakkönyvtár és színházi folyóiratgyűjtemény. A forrástípusok és a számadatok felsorolása után — éppen a színháztörténeti kutatás gyűjteményi lehetőségeinek pontosabb körvonalazása érdekében — röviden az egyes gyűjteményrészek tartalmi vonatkozásairól. A színészettörténeti anyag gyűjtése a századfordulóig teljes mértékben beleolvadt a könyvtári rendszerbe, leginkább a kézirattár anyagába. Igazi szép, komplex színházi gyűjtemény először 1900-ban került a könyvtárba: a szomolnoki német műkedvelő színtársulat 18-19. századi forrásai. Ennek összetétele — kéziratos szövegkönyvek, nyomtatott példányok, iratok, jegyzőkönyvek, inventáriumok, levelezés, színpadtechnikai utasítások stb. — már jelezte azokat a tartalmi és formai problémákat, amelyek — több európai nemzethez viszonyítva megkésve ugyan, de — halaszthatatlanná tették az önálló gyűjtemény létrehozását. 1949-ben, az államosítást követően hatalmas színházi könyvtárak, irattárak, nagy mennyiségű színlap és képanyag került a könyvtárba. Ezek színházakkénti egysége tartalmilag nem volt megbontható, heterogén anyagukat pedig egyszerűen nem lehetett formai szempontok alapján beolvasztani a törzsáüományba. A könyvtáron belül konkrétan ez vezetett a különgyűjtemény megalapításához. A szövegkönyvtár kétségkívül leggazdagabb együttese a Nemzeti Színház könyvtára. A szöveggyűjtemény 3.171 műből, ill. 5.729 darabból áll (1965. évi összesítés), amely azonban folyamatosan gyarapszik. Rendező-, súgó-, ügyelő-, cenzúra- és olvasópéldányokat egyaránt tartalmaz, köztük számtalan olyan darabot, amely a színház 1837-ben történt megnyitása előtti időszakból, a vándorszínészet korából származik. A közelmúltat is képviseli a gyűjtemény. A Nemzeti több alkalommal átadta a könyvtárnak már lejátszott darabjait; amelyektől nem kívánt megválni, azokat mikrofilmen szereztük be. Jelentőségében a Nemzeti Színházéhoz mérhető a Vígszínház könyvtára. A színdarabok gyűjteménye 720 műből, 1.552 darabból áll. Az 1896-tól 1944-ig terjedő anyag szintén folyamatosan bővül. Legutóbb 1987-ben kaptunk ajándékba 181 szövegkönyvet. 1952-ben került a Tárba a Fővárosi Levéltárból 606 kötet nyomtatott és kéziratos színmű a pesti és budai német színházak könyvtárából, az 1770 és 1848 közötti időszakból. 1954-ben vette át az osztály a Népszínház könyvtárát (1875-1908), amely közel 1.000 tételből áU, s 521 bemutatott, illetve felújított művet jelent. 1958-ban adta át a Nemzeti Színház Krecsányi Ignác budatemesvári színigazgató színházi könyvtárának 1.207 darabból álló együttesét. 1982-ben, az Operaház rekonstrukciója során 589 librettót vettünk át, amely szervesen kiegészíti a Nemzeti Színház gyűjteményét a zenei műsorral, hiszen 1884-ig közös épületben játszottak. 290, elsősorban győri és gyermekszínházi vonatkozású példány Várady Györgyné
